Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA ARCHIVISTICA - Hörcsik Richárd: A Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteménye Levéltárának története (1531-1966)
egységek. Ez a továbbrendezés és kutatás szempontjából alapvető intézkedés volt. Megtörtént a nagy történeti értékű forrásanyagot rejtő veszélyeztetett levéltárak begyűjtése. Mindezen felül, a magyarországi református egyházkerületek levéltárai között, elsőként indult meg a szervellenőrzés és az állandó szakmai segélyszolgálat. A kerületi, kollégiumi, egyházmegyei és egyházközségi levéltárak mellett egy új "levéltári gyűjtemény" szerveződött meg: a vegyes kisgyűjtemény, és a pecsétnyomók és lenyomatok gyűjteménye. Ezzel a levéltár nemcsak az ún. egyház törté ne ti területen, hanem a kollégium életében mindig fontos szerepet játszó regionális, táj- és helytörténeti szféráiban igyekezett hivatását betölteni. 3. A Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek Levéltára (1957-1965) Az 195 7. év elején a levéltárat tudományos gyűjtemények másik három taggyűjteményével együtt ismét (az újjáalakult) a Tiszáninneni Református Egyházkerület felügyelete alá helyezték. Az ősz folyamán pedig a Magyar- országi Református Egyház Tudományos Gyűjteményeinek Pőigazgatósága lett a legmagasabb intéző-felügyeleti jogot gyakorló szerve. Míg az előző négy éves periódusban a begyűjtési-mentési munka került előtérbe, ezt követően a rendezési munkára tevődött a hangsúly. A nyugod- tabb körülmények között végzett feldolgozás (előrendezés és rendezés) lehetővé tette, hogy még nagyobb figyelemmel kisérjék a fondképzo szervek, nevezetesen az egyházkerület és egyházmegyék hivatalainak működését. Számukra készült 20 oldalas irattári tájékoztató. "Ennek célja - írja Román János - hogy már az irattár kezelésében olyan egységes irattári profilt igyekezzenek kialakítani, hocy az ezután bekerülő anyagok a levéltár szá, , , , , 179 mara csupán feiallitasi problémát jelentsenek." A jelentés megemlíti, hogy a hivatalok "magukévá tették" ezt. Sőt, a részletkérdésekben ismét igényelték az útbaigazítást. Az archívum életének 1957-tel kezdődő periódusában ismét új munkaterület nyílott: a levéltári közművelődés és a kiállítások rendezése. Például 1959-ben az egyházkerület Sárospatakon összegyűlt tanulmányi csoportjai megtekintették a levéltárat, ahol a levéltári munkával, az anyaggal és kutathatóságával ismerkedtek. A 400 éves fennállását ünneplő zempléni egyház180 megye iratanyagából a levéltár folyosóján emlékkiállítást rendeztek. 459
