Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
MONUMENTA HISTORICA - Németh Gábor: Körtvélyesi István szikszói bíró és fia XVIII. századi naplója
, , , , 24 , jövedelmének alapját a boreladas kepezte. A bor hordója áltálában 6-12 forint, az aszú puttonya 5-7 forint kozott mozgott. Az árakat nemcsak a minőség, hanem a termés mennyisége és az értékesítési lehetőségek is nagymértékben meghatároztak: rossz bor vagy éppen bő termés esetén gyakran estek az árak, de a szőlőművelés nyereségét a szélsőséges időjárás mellett 25 „ a fuvararak, hordo dragasaga is befolyásolta. Sajnos a napló szűkszavú utalásaiból a szőlőművelés módjára, a szőlők és a termés mennyiségére nem következtethetünk. Az itt felsorakoztatott adatokból egy mezővárosba beköltöző, és gazdaságát, anyagi exisztenciáját fokozatosan kialakító armalista család tipikus példája rajzolódik ki.^ A mezővárosok társadalmának egy számban sokkal tekintélyesebb rétege, a kedvező vagyoni helyzetet használta fel társadalmi e- 27 melkedése érdekében. Az armálishoz leggyakrabban a földesúri manumis28 sión, exemption keresztül vezetett az út. Jó példa erre a szikszói Szarkák esete. Osgyáni Bakos Gábor özvegye, Perényi Judit 1668-ban telkével együtt 500 magyar forint ellenében oldotta fel ( manumittálta) a jobbágyi kötelék alól Szarka Györgyöt, három fiát és jövendő utódait. Egyúttal kötelezettséget vállalat: "eő Felségétül hozandó armalissának is nem contradic álok, 29 sőt azt pro rato ef firmo tartom." A megállapodást kihasználva a Szarkák már 1669-ben megszerezték nemeslevelüket. A család tagjai két évszázadon „ , r r 30 keresztül követhetők nyomon Szikszó irányításában. E számarányát tekintve a XVII. század folyamán egyre növekedő mezővárosi kisnemesség mellett Szikszón, a környező mezővárosokban és a Hegyalján a jobbágyság teljesen elveszítette túlsúlyát, sőt arányát tekintve jelen31 téktelen elemmé zsugorodott. Például Szikszón 1696-ben 115 nemes család 32 mellett már csak 8 jobbágyot írtak össze. Kezükön hatalmas mennyiségű szabadszőlő, exemptus sessió halmozódott fel. A Körtvélyesiek naplójában is említett Boldizsár Zsigmond (számos mezővárosi tisztség viselője: 1739. főbíró, 1746. hadnagy, 1751-55, 1758-65. főcurátor) 1765-ben kelt végrendeletében ingóságokon, szarvasmarháin, lovain kívül összesen 5 szőlő (belőlük 4 szabadszőlő), 3 pince, rét, veteményes-, szérűskert, szabad telek szérűs- kerttel, másik liberált telek 3 szántóval és a Perényiek által örökösen adott 16 rend fűvel (réttel) és nagymennyiségű - némileg pénzügyietekre is fényt 33 vető - készpénz szerepel. A megszerzett vagyon sok esetben már önmagában iá a nemesi kiváltság látszatát keltette, e mezővárosi réteg egyrésze valójában nem rendelkezett 34 armálissal. Nem alaptalanul írta róluk a Csákyak szikszói tiszttartója: "Vagyon Szikszó Városában három száz Nemes Ember mellyek közül fele vólna paraszt Ember, ha Nagyságtoknak módgya volna benne, hogy keresné.1 Súlyos jelentőséggel bír tehát, hogy a nemességigazol.- ~>k eseményei a 75?
