Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Kilián István: Szűcs Miklós a naplóíró és publicista
sasáig röviden összefogott történetéből tehát kiderül, hogy valamennyiüket az arisztokrácia ellen táplált gyűlölet tartja össze, s nézeteik, szándékaik tisztasága révén tekintélyt szereztek a városban, s mind több közügyben vállaltak aktiv szerepet. Cikkében ezután sort kerít a Szemere Bertalan ellen városszerte terjesztett rágalomra, a fülbevaló ellopására, Palóczy Tamás provokációjára. A Budapesti Híradóban hazug hír jelent meg a Palóczy Tamás elleni inzultusról. Palóczyt nem fosztották meg mindentől, nem kutatták át zsebeit, csupán önvédelemből kirakatták a zsebéből mindkét pisztolyát. Pélév múlva újból napirendre kerül a Palóczy Tamás-féle história. Erre több oka is volt Szűcs Miklósnak. A közgyűlésen szeptemberben tárgyalták Palóczy Tamás és a radikális fiatalság torzsalkodását, másrészről pedig a Budapesti Híradó 237. számában ismét hamis tájékoztatás jelent meg a radikális fiatalságról, s azok a rágalmak, amelyek eddig Miskolcon csak szóban terjengtek Szemeréről, most a sajtó nyilvánosságával mindenki előtt ismeretessé váltak. Szűcs Miklósnak sorról sorra kell megcáfolnia az ismeretlen cikkíró támadását. Legelsőként védelmébe veszi Szemere Bertalant, akinek szándékához, becsületességéhez a legcsekélyebb kétség sem férhet. Palóczy Tamás rágalmait szinte betűről betűre megcáfolja. S a cikkből az sejthető, hogy a névtelen támadó, aki a rágalmak özönét terjeszti Szemere Bertalan ellen, nem lehet más, mint Palóczy Tamás, aki éppen a radikális fiatalok miatt sohasem kaphatott politikai szerepet. S végül cikkét gúnyos, gu- nyoros kérdésekkel zárja le: "És most drága Tudósító ur, mindezeket miért nem mondja el tisztéhez hűen? Hja, biz ez egy kis kellemetlenséggel jár ugy-e? És ha még megemlítjük, hogy minden, ki a’ ténynél szemtanú volt, a’ választmány által kihallgattatott, és köztök egyetlen nem volt, ki ütést, verést látott volna, hogyan fog a’ kegyed szemtanúsága állani? hol mondott már igazat, ott-e vagy itt? lám, milly szépen rajta kapatik a’ czímen az ember!" S még ugyanebben a lapban egy másik cikk is megjelent tőle. Ismét csak a konzervatív párt alakulásáról ad hírt, s ezután elítélvén a korteske- kést, megemlíti, hogy az már az egyházi életbe is beférkőzött, a legutóbbi papválasztáson a választó atyák ugyancsak botjukkal és öklükkel akarták 59 eldönteni, hogy ki foglalja el az avasi templom papi stallumát. A december 19-i számban ismét a konzervativ párt ténykedéséről ejt szót. A párt tagjai egy ifjú gróf érdekében hosszú konferenciázgatás után olyan döntést hoztak, hogy a megválasztandó másodalispán katolikus legyen.^O ^ pártnak ez a törekvése nyilvánvaló volt, hiszen ezzel akarta meggátolni, hogy a protestáns Szemere jelentős közhivatalhoz juthasson. Az 1845-ben született tudósítások tehát politikai jellegűek. Szűcs in medias res, azonnal a politikai küzdőtérre lépett, nem késlekedett; amint pártja 322