Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)

STUDIA HISTORICA - Kilián István: Szűcs Miklós a naplóíró és publicista

a nyargalva haladók pártjának, a fiatalság radikális csoportjának, a Major utcai tudós társaságnak megvédéséről volt szó, azonnal nyílt sisakkal harcolt.

1845-ben egy kisebb tudósítása jelent még meg Vörösmarty és Deák miskolci időzéséről.61 A Birtokbabocsátás című cikkében pedig hasznos javaslatot tesz a hitelezőknek. Célszerűnek tartaná, hogy a hitelező - városi hivatalnokok segédletével - hitelnyújtás előtt vegye számba a hitelezett ingatlanait és ingóságait. Az előbbi cikkében a nagy író és a tántoríthatatlan politikus iránti tiszteletet érző újságíró, az utóbbiban pedig a jogász s a később nagyon sokszor póruljárt hitelező szólalt meg.63

1846. január 13-án két tudósítást is küldött. Cikkéből jól körvonalazható az a harc, amelyet a két párt egymás ellen vívott. Szemere ellen gúnydalt szerkesztettek és terjesztettek a konzervatívok. Most már nyíltan harcolt Palóczy Tamás.63

Másik, ugyanebben a számban megjelent cikkében Szűcs Miklós a december 27-i közgyűlésről küldött tudósítást. A közgyűlés pontosan meghatározta a szavazásra jogosultak körét. Valamennyi lelkész, függetlenül attól, hogy nemes-e vagy sem, kapjon szavazati jogot. Szavazhat minden tizennyolc éven felüli, "bentlakó" tehát a megyében is lakó nemes. Meghatározták, hogy a közeli tisztújítást milyen rend szerint bonyolítsák le. A "kormánypárt" nagyon készülődik, sorra itatja választóit, aljas rágalmakat ter64

jesztenek Szemere Bertalan és Kun Miklós ellen. Február 3-án a tiszt- újítás eredményét közli,66 február 19-én pedig az ez utáni állapotot ismerteti. Borsodban a reformszellem az 1839-es választáson volt először érezhető. Ettől kezdve mindig a liberálisok győztek. Az ellenfél, a kormánypárt tagjai a bukottak, az expectánsok, a türelmet nem ismerő arisztokraták, "apró uracsok kopóval *s agárral". Valamennyien harcot indítottak az ifjúság ellen. Az arisztokrácia célja nem más, mint egy ifjú grófot ültetni jelentős politikai posztba. A választást etetéssel, itatással akarták kedvezőre fordítani. Választóiknak pénzt, süveget, szűrt, csizmát osztogattak. A kormánypártnak ilyen eszközökkel sikerült is a nemesség műveletlenebb részét meghódítani. A haladók pártján levők fehér tollat, a maradiak zöld ágat tűztek kalapjaik mellé. A kormánypárt 800, a haladók 609 szekérrel érkeztek. Özönlött, tolongott az óriási tömeg a megyeháza előtti kicsi téren. S a választási küzdelemnek, a politikai demonstrációnak oly színes képét adja Szűcs, hogy cikke zárósorai megérdemlik a közlést: "Az éllel egybe zsúfolt, mind e’ mellett egy egész utczát ellepő, ’s folytonos hullámzásban lévő embertömeg, a’ széllel játszó különbféle alakú, arany, ezüst, zöld, vörös, és fekete betűkkel megírott fejér tollak, - mellyek közt csak foltonként zöldellt a’ fenyő; a’ vörös szalaggal íölpiperézett fővegek; a’ számtalan vö323