Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
MONUMENTA HISTORICA - Vörös Károly: Egy gömöri nemzetőr két hete 1848 decemberében (Alexy Lajos naplója)
már a legnagyobb fűszerét élvezi akkor, ha kedves női társalgásban részesülhetik. Kékedeni létem óta évek múltak, tapasztalatim azóta a nőket illetőleg is megszaporodtak, s bennem hozzájok más érzelmeket teremtettek. Teremtettek bennem egy kétkedő s könnyen nem hivő, vagyis mind a jót, mind a rosszat feltevő jellemet, mely minden bensőbb hajlamnál fél, hogy bálványimádóvá ne legyen. Teremtették ezen tudatot: hogy az emberiség egy salak, melyben a teljesen tiszta arany csak igen ritka s igen kevés. Elveim ezekhez azok, melyek akkor voltak, t.i. senkivel valódi szerelmi viszonyt nem kötni, ha azt a körülményeknél fogva nem állandósithatjuk. Mi az emberek mindennapias aljasságát illeti, azok felől már régtől tisztába jövék, habár eddig még megtörtént, hogy tisztább gondolatim- és érzelmimbe nem vigyázat és tulbizalom miatt néha aljas is csúszott, melytől, azt észrevéve, csak ismét igyekezém magam megmenteni. Ennyi a nőkhözi jelenlegi s leendő viszonyomról. Első ifjúi szerelmemnek ez annyi kedves visszaemlékezéssel tett tanuhe- lyét, a kékedi fürdőt, Johannára volt gondolatim közben, elhagyva, ragadós mezei utón a legnagyobb ködben estve, az ide egy órányira eső Újvárra, Abaujvárra - melytől a megye is veszi nevezetét - értünk. Itt egyenesen az öreg Stern Eliáshoz - mint az Alsó Kékeden ajánlta- tott itteni legtiszteségesebb, s hozzá egy csinos leánnyal bíró zsidó korcs- mároshoz - kopogtatánk be. A való az ajánlásnak teljesen megfelelt, mert nemcsak egy tiszta zsidó házat, hanem benne egy szép, bár egyszerű, magyar zsidó leányra is ta- lálánk. Tejjeli jólakás, s a leánnyali egykedvű beszélgetés után álomnak adám magam, mely közben felébredve, a mosdó s imádkozó ősz Éliás hüte babonás ceremóniáit többször láthatám. December 13-án, szerdán: Valamint tegnap estve, úgy már ma reggel szekérfogadással valánk elfoglalva. Végre nagynehezen találtunk is egyet, mely nagy sokára 9 órakor a korcsma előtt megállott. Alig hagytuk el a dombon s völgyben fekvő sáros falut, s alig értük el a most már romokat sem mutató nem magos, de szép kilátású Várdomb alatt elvágtatva, az itt közel eső Hernádot, máris szekeresem jajveszéklő felesége állitott meg, férjét arra kérve, hogy semmiesetre se hagyná el őtet, mert, úgymond, ebédre valamint Szinába, ügy Újvárba is jöendnek ellenséges katonák. Most szekeresem ingadozni kezdett, végre azonban rimánkodásimra mégis hallgatott s bennünket a Hernádon keresztül, nekünk kedvező nagy ködben Szina mellett elvágtatva, 5 váltóforintért az Újvártól tán egy órányira 743
