Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
MONUMENTA HISTORICA - Vörös Károly: Egy gömöri nemzetőr két hete 1848 decemberében (Alexy Lajos naplója)
környező valóságot és beengedni annak problémáit a maga világába. Ennek a tudomásulvételnek legfőbb jeleként pedig - naplójában szépen nyomon követ hetőleg - egyre inkább kényelmetlenül kezdi érezni magát, rájővén arra, hogy a haza fenyegetett állapotában a katonáskodás kérdésében neki is előbb-u- tóbb állást kell foglalnia. Elvben a válasz nem is lehet nehéz számára: a naplóból világos, hogy Alexy az udvar politikája és törekvései iránt a legcsekélyebb szimpátiát sem érzi és a 48-as törvények által teremtett helyzet mind társadalmilag, mind az új politikai intézmények és rendszer vonatkozásában teljesen megfelel neki, sőt szinte máris megszokott számára, - bár azt már láthatólag végig nem érti meg, hogy a polgári forradalom vívmányainak visszavonása, vagy az induló függetlenségi harc leverése a jelenben, vagy perspektíváiban őt személy szerint is érintheti. 3/ A katonáskodás teljes értékű vállalásához azonban éppen ennek a tudatosodása lenne szükséges. Alexynek viszont ( amellett, hogy az érzelmes biedermeier polgár ösztönösen is idegenkedik a katonáskodással együtt járó ordenáréságoktól) kezdettől fogva dilemmát okoz az emberölés kényszere. És emellett kétségtelenül fél is: nem is annyira a haláltól, mint - majd látni fogjuk - a nyomorékká válástól. Ha Miskolcról még valóban a vizsgakötelezettség hívta is el Pestre, Magyaróvárra már a Pest felé Jella£i£ seregével közeledő háború kergeti tovább, és amikor a Bécs felé visszaforduló Jellacic és az őt üldöző magyar sereg képében mégis utoléri a háború, legjobbnak még ekkor is egyelőre a hazamenést érzi: ügyvédi oklevelével a meghúzódást a bolt pultja mögött. A körülmények a magafajta embertől is a fegyverfogást követelő nyomásának azonban már eközben is egyre kevésbé tud ellenállni. Miskolcon még kozmopolitizmusára hivatkozva indokolja vonakodását, - Pest lázas légkörében azonban már megkerülhetetlen- né válik a probléma. Magyaróváron Alexy kiegyenesített kaszát vásárol és belép a Jellaóió ellen vonulni készülő helyi nemzetőrségbe (igaz, hogy nagy megkönnyebbüléssel veszi tudomásul, hogy néhány órás gyaloglás után józanabb tisztjei az egész fegyvertelen és kiképzetlen alakulatot visszaküldik Magyaróvárra). Hazatérve azután már úgy látja, hogy a visszahúzódás társadalmilag is, morálisan is lehetetlen, - csak éppen annak politikai szükségét - tehát objektív értelmét - nem érzi. Jellemző, hogy egyetlen fenntartást hangsúlyoz, ezzel mintegy maga előtt is elhárítva a felelősséget lépéséért: " ... célom magamat a honvédelmi terhek alól ki nem húzni, mindaz- által azokat csak a sors /ti. sorshúzás - V.K./ által kijelölve viselni". Néhány napos hadakozásának precíz leírása pontosan folytatja ennek a lassan alakuló, végig ellentmondásos magatartásnak kialakulását. Alexy u- gyanis a vállát nyomó puskától még korántsem lett katonává -, még a tűzkeresztség után sem: megmaradt polgárnak, pontosabban kispolgárnak. A 730
