Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
MONUMENTA HISTORICA - Vörös Károly: Egy gömöri nemzetőr két hete 1848 decemberében (Alexy Lajos naplója)
közélet feladatait itt is elnyomja a magánélet: ennek civil értékrendjei irányítják továbbra is Alexy magatartását. Mert ö végigcsinálja azt, amit katonaként meg kell csin.álnia: legalábbis nem szalad meg előbb, mint mások, és nem dobja el fegyverét és felszerelését, - de hogy mindennek során számára mi a fontos, azt részben hadbavonulásának, vagy visszavonulásának a lehető legkényelmesebb lebonyolítására tett lépései, részint még visszavonu- lóban-menekülőben is a kékedi fürdőben a miskolci orvosnéra, Johannára való érzelmes biedermeier emlékezései mutatják. A katonáskodáson úgy jut túl, mint egy kellemetlen, de kötelező kiránduláson: nem érzi magát felelősnek a vereségért, mint ahogy nem látszik érezni a győzelem jelentőségét sem (jellemző, hogy Kassának ez ütközet másnapján már bekövétkezett elestét be sem vezeti naplójába) - és ezután legfőbb dolgának már csak azt látja, hogy miután kötelezettségét letudta, illetve legalábbis bebizonyította a társadalomnak, hogy kész a fegyverfogásra is, az újbóli szolgálatra helyettest keressen magának: mindezt a világ legtermészetesebb dolgának tartva. Helyettest hajszolva tűnik el szemeink elől a rozsnyói éwégi téli havas éjszakában. Alexy háborús naplójának, mely íróját így végülis kevéssé rokonszenves vonásokkal ábrázolja, paradox módon éppen ez adja meg különös értékét. 1848-49 naplói és méginkább visszaemlékezései általában pozitív magatartásokat rögzítenek, ami abból is következik, hogy naplók, memoárok írására eleve csak az vállalkozott, belső késztetésének csak az engedett, aki az adott társadalmi mentalitásban uralkodó értékrendekhez tudta, vagy akarta igazítani mondanivalóját. Alexy naplója azonban - láttuk - nem alkalmi í- rásmű: egy önmagát és életét a maga elé kitűzött erkölcsi elvek szempontjából e napló segítségével folyamatosan - bár nem is egyszer naivan - vizsgáló, elemző ember mintegy munkaeszköze. Innen van az a kortársaknál páratlan, szinte már közönyös objektivitás, mellyel hadakozásának két hetét ábrázolja, nem csak a saját, de nemzetőr társai, egész alakulata vonatkozásában is, - ezáltal mintegy igazolva a késői történész előtt mindazokat az aggodalmakat, mellyel e kiképzetlen és morálisan is felkészületlen nemzetőri a- lakulatok megkísérelt harcba vetését a hivatásos katonák kezdettől fogva szemlélték. 4/ Alexy nyilván nagyon csodálkozott volna, ha ilyetén magatartása alapján kortársai közül bárki is ellenforradalmárnak, vagy - ahogy akkor mondták - a magyar ügy ellenségének nevezi. Valójában persze nem is az, hiszen - utaltunk is rá - semmiféle közösséget nem érez az udvari politika, annak rregnyilvánulásai vagy személyei iránt. Igaz, - vethetné ellen valaki - de ugyanakkor sehol nem látszik rokonszenve a nemzeti üggyel és annak képviselőivel szemben sem, - amint hogy az a társadalmi réteg, melyből származik, a 48-as törvényekben korábbi státusához képest közvetlenül már nem 731
