Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA ARCHIVISTICA - Bánhidi Andrásnál Könyvkötő és restauráló műhely a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltárban
juk el. Fürdetéssel csak akkor tisztítunk, ha penészfoltosak, vízfoltosak vagy erősen szennyezettek. Fürdető eljárás előtt mindig meg kell győződni, hogy a tinták, színezékek nem oldódnak-e. Műhelyünk alkoholban nem oldódó tinták rögzítéséhez a Regnal alkoholos oldatát használja. Legfőbb előnye, hogy kockázatmentessé teszi a nedves közegben történő tisztítási, fehérítési munkafolyamatokat. A Regnált permet formájában, vagy ecsettel visszük fel, a színes ábrákat, rajzokat előzetesen vékony ecsettel 3-5 %- os Regnáltál kenjük át, majd 2-3 %-os oldatával permetezzük. Víztaszító filmet képez, megvédi a színeket a fehérítőszer hatásától. A következő munkafolyamat a semlegesítés. A tintamarásos kéziratokat, térképeket, ha a tinta nem oldódik vízben, és a papír erős, Borax-oldatba merítve semlegesítjük, így megfelelő puffer hatást érünk el. A kioldott enyvező anyagokat fürdetés után pótolnunk kell. Ezt vagy Glutefix-oldatba merítéssel, vagy semleges kémhatású Cellulóz alapanyagú ragasztónak ecsettel történő felhordásával érjük el. A Fővárosi Levéltár segítségével néhány esetben a végső laminálást is megtudjuk oldani. A térképek restaurálása valamennyi állományba tartozó térképre kiterjedően történik. Alapvető szempont, hogy megszüntessük a tekercs tárolási módot; tékaegységre szabjuk. Fontos ez annál is inkább, mert speciális méretű tűzbiztos lemezszekrényeket vásárolt a levéltár ezek elhelyezésére. A pergamenre írott kéziratok konzerválása gyakran nehezen megoldható feladat elé állítja a restaurátort. Megfelelő ismeretek, tapasztalatok és elegendő gyakorlat híján e munka igen kockázatos lehet. A bőrt, a pergament, a papírt csak ritkán vethetjük alá analitikai vizsgálatnak, mert a vizsgálatok legtöbbje károsítaná az anyagot. E- zért a helyes diagnózis kialakításánál többnyire érzékszerveinkre és tapasztalatainkra vagyunk utalva. Mindezen bizonytalansági tényezők ellenére is alapvetően fontos az anyagismeret, mert ez a legbiztosabb támaszunk, a megfelelő konzerváló, restauráló eljárás kiválasztásában. A konzerválás és restaurálás elveit az IFLA konzerválási szekciója állandó bizottságának tagjai állították össze és vitatták meg. Ezeknek az elveknek az a célja, hogy kialakuljon a levéltári és könyvtári konzerválás és restaurálás felelősségteljes megközelítése; hogy arra bátorítsa azokat, akikre a régi és új könyvtári és levéltári gyűjtemények gondozását bízták, hogy ezeknek a gyűjteményeknek a jövőjével kapcsolatban pozitív politikát fogalmazzanak meg. Az elveknek ez a lefektetése általánosan közelíti meg a levéltári gyűjtemények konzerválási é,s restaurálási feladatait, és céljait. Lényeges, hogy mind a levéltárosok, mind a restaurátorok felismerjék, hogy különböző fajtájú és természetű anyagokkal kell foglalkozniuk, amelyek különböző történelmi korszakokban, egymástól sokszor igen eltérő körülmények között jöttek létre. Amennyire lehetséges, eredetének megfelelő552