Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA ARCHIVISTICA - Bánhidi Andrásnál Könyvkötő és restauráló műhely a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltárban
en minci en anyag restaurálása a leginkább megfelelő módon történjen. A könyvkötő munka során nem a hagyományos értelemben vett könyvkötő munkát végezzük elsősorban. Tovább folytatjuk a szakkönyvtár állományából különösen értékesnek minősülő kötetek restaurálással kiegészített állagmegóvását, kötését, elsődlegesnek tekintjük azonban a levéltári iratokban található kötetes iratanyag rendbehozatalát. A levéltár őrizetében lévő iratokhoz került egykori segédletek átkötésére már a régi műhely működésekor is volt lehetőség, tervszerű, folyamatos munkára azonban csak az új műhely felépítése adott lehetőséget. Jelenleg a segédleteknél alapvető szempont, hogy megőrizzük azok eredeti kötését, restaurálással és kezeléssel. Ugyanez az elv vonatkozik a bekötött jegyzőkönyvekre is. Amennyiben a kötés már nem menthető meg, sor kerül az újrakötésre is; a lehetőségekhez képest olyan módszert, formát, alapanyagot választunk, amely jellegében beilleszkedik az egykorú kötetek sorába. Nagy figyelmet kíván a gerinc kialakítása, a kötésfajták. az alapanyag és színek megválasztása, az aranyozás kivitelezése. Az alapanyag lehetőleg nem műbőr, hanem valódi bőr legyen. Pélbarkötésnél kézzel festett borítót alkalmazunk. Az egészbőrkötésnél az új kötésre ráhelyezzük az eredeti, fertőtlenített és kezelt bőrt. A bőrök víztartalmát feltétlenül stabilizálni kell, mert a megsérült rostok erre képtelenek. A stabilizáló anyagnak olyannak kell lenni, amely képes a kü^ső és belső környezettel egyensúlyi helyzetet kialakítani. A bőrök víztartalmának stabilizálására végül a glicerinhez tértünk vissza. A glicerin kiváló vizstabilizációs tulajdonságát nyílván álcserző hatására lehet visszavezetni. A fő problémát a glicerin mennyiség szabályozása okozza. Ugyanis elégtelen mennyiségnél a bőr törékeny marad. A túladagolt glicerin megsötétíti és nyálkássá teszi a bőr felületét. Eljárásunkat úgy egyszerűsítettük, hogy a glicerint feleslegben adagoltuk, majd a kívánt mennyiséget tercier-butil alkoholos oldatával állítottuk be véglegesen. Megvárjuk a glicerin fölszívódását, ezután tovább kezeljük emulzióval. A legtöbb bőrkonzerválási eljárás a megfelelő szárítási módszeren áll vagy bukik. Tapasztalatunk szerint, ha kezelés után a bőrt úgy szárítjuk, hogy a levegő minden oldalról egyenletesen éri, akkor a bevitt anyag a szélek felé vándorol, ezért a szárítást lehetőleg itatósok között végezzük. A bőr kezelése után az íveket tisztítjuk, hiányzó részeit pákavasaló segítségével pótoljuk. Ez a módszer a gépi laminálásnak "egyszerűsített kézi változata". Az ívekre nem kerül teljes fólia és japán-papír, hanem ezekből e- lőrelaminált japárv-papírokat" készítünk, majd a restaurálandó részekre illesztjük, illetve ezekkel pótoljuk a hiányzó részeket. A foltokat csak 1 mm-rel szabjuk nagyobbra, hogy minél kevesebb idegen anyag kerüljön a szövegre. A foltot vágás helyett lehetőleg tépjük, elkerülve az éles vonalakat. A tépésnél keletkezett botyhokat G-lutofix-szel simítjuk le. A vasalást pauszpapíron 553
