Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)

STUDIA ARCHIVISTICA - Seresné Szegőfi Anna: Borsod vármegye főispáni helytartójának iratai (1861-1865)

mindent tehetne - számítani egyáltalában nem lehet. Mert: a tehetösbek kiknek hazájuk érdekében anyagi áldozat tétel is módjukban lenne, mivel nem árhatnak visszavonulva a közélettől - vétkes közönnyel eshetőségektől, külhoni befolyástól várják még mindig a napi kérdés megoldását. Gyűlölnek mindent, mi a legfelsó'bb helyről jó-; és ezt eléggé ki is mutatják, az által, hogy a kormány közegeket - csak elkerülhetlen önérdekükben - méltatják arra, hogy velők érintkezzenek; akkor ugyan némi jó akaratot és simulást színlelnek, de magok között megint szájhősökké változnak. Mert ez is tett e megyében, hogy ugyan azon előkelők nem tsak kikürtölték, hogy a jelenlegi kormány intézkedéseit mindenben nehezíteni és a hivatalnokokat kárhoztatni fogják, de az e megyében is számosabban barangoló "Honszabaditó Csapat" neve alatt csavargókat - mellyek közül kettő (’.Kende Kálmán - és Gróf Dembinski név alatt lévő miskolczi csavargók befogva még vizsgálat alatt léteznek:) lakásaikba nem tsak befogadták, de asztalaiknál is jól tartották, azután pedig - mint Gróf Palavitsinyi Roger, - özvegy Radvánszkiné - és a volt tornai főispány Ragályi Károly ugyan azoktól személyes és vagyon bátorságuk veszélyeztetését nem tsak panaszolták de tetteik ellen oltalmazásukat követelni nem átallották. E miatt ezen rész betsületességére én legalább nem számíthatok. - A kevésbé tehetős rész, mely őszintén mondva - elélhetési tekintetből hivatal után sóvárog, szinlel ugyan olyasmit mintha közelebb simulni óhajtana - ha erre fölkéretnék vagy tömegesen a restitutio in integrum szerint beléptetettnék, csak hogy ez érdek hajhászokat a legelső hirlapi cikk, mely - bár a világ másik szélén - függetlenségi harczot tesz kilátásba, vagy a birodalom külviszonyait némi kedvezőtlen szinben tünteti föl, visszarettenti, és fölütött fővel vonják vissza az álnokul nyújtott kezet.

Vannak azonban dicséretes kivételek a nemesség közt is; vannak - csakhogy igen csekély számmal - kik vezekelve látják be az oly könnyelműen eljátszott 1860 ik évi szép alkalom - tán soha helyre nem hozható következményeit -, kik szivből óhajtanának a jelen ideiglenes nehéz föladatában köz- remüködőleg részt venni, sőt mennyire körülményeik engedik tettlegesen is adják jelét jó akaratjuknak; azonban mit használ ez? a legelső mozzanat - melyet tesznek - elgördithetlen akadályokra talál, az első irányhangot elöli az ellenzék ellenmondása - és igy hasztalanná válik minden igyekezet. - Például erre fölhozni bátorkodom a következő eseményt:

Legközelebb, értesülvén a szomszéd megyékbeli szab.kir. és r.t. mező városok kültanácsának - józan meg tért egyénektőli alakításáról, magány u- ton fölszólítottam néhány Miskolcz városi mérsékelt gondolkozásu egyént, miként igyekezzenek körükben oda működni - hogy a kültanács itt is életbe léptethessék. - A fölszólítottak örömmel vették ebbeli buzdításomat, s nem

510