Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)

STUDIA ARCHIVISTICA - Seresné Szegőfi Anna: Borsod vármegye főispáni helytartójának iratai (1861-1865)

sokára mintegy 20 tagból állott küldöttség járult hozzám engedélyt kérendő egy — a leül tan ács alakulásáról értekezni kívánó nyilvános összejövetel meg— tarthatására. - Az engedetem részemről - az eredmény bejelentése föltétele alatt - megadatván a résztvenni kívánók bizonyos napon a varos ház teremébe egybe is gyűltek. Azonban az eredmény - röviden az lón, hogy - mielőtt az értekezlet összejöhetését kérő s a tárgyhoz komolyan s higgadtan hozzászólni akaró - nehány mérsékelt egyén nézeteit előadhatta s a határokat körül vonalazhatta volna, az egybegyült nagy többségű ellenzék - hogy ezen üdvös, de nézeteivel ellenkező - mozzanatnak tovább fejlődését végkép meggátolja, harsány szóval kijelenté, hogy: ezen város kültanácsa csak az 1848-ik évi törvényekben foglalt alapon alakulhat meg, s ők csak is ily szellemben kívánnak és akarnak a tárgyhoz szólani, - és ment minden felügyeléstől vagy jelenlegi kormány befolyásától a Tanátsot alakítani.- Igen természetes, hogy a néhány mérsékélt egyén tartva az ilyen föllépések komolyabb következményeitől - az összejövetelt oda hagyván s az egybegyűlteket távozásra kérvén - az egész szándok dugába dőlt - s csak u- jabb bizonyságát szolgáltatta a makacs megátalkodottságnak. Ugyan azoknak gyülhelye illetőleg fészke valóban Miskolcz, mert innen valók a felyebb említett két bebörtönzött kalandor és nyárban az ... csata előtt a megyei rabok közzé Írott ezédulák becsempésztettek azon felhívással miszerint a megyeház udvarában gyakorolt sétálás alkalmával tömegessen kitörjenek és az ország dunai részeire utazzanak.

Mi a szoros értelemben! népet - a kül községeket illeti Kegyelmes uram! ezekről következőkben terjesztem elő tapasztalásomat:

Mint általában Magyarország minden részeiben, úgy Borsod megyében is a népesség ezen osztálya még nem jutott a szellemi műveltség azon fokára hogy saját nézetei - elvei lennének. Tapintatos vezeték mellett épen úgy hajlandó a mérsékelt utón haladni s cselekedni - mint tulságoskodá- sokba merülni. Ezek szerint - ámbár, a nép - a községek e megyében jelenleg - mérsékelt s józan elöljárók befolyása alatt hűk - és ragaszkodók, fölvilágositás mellett belátják a jelen provisoriumot szülő idők s tettek ab- normitását, - alatvalói kötelességeiket pontosan teljesítik és a magas kormány intézkedései s közegei iránt bizalommal viseltetnek -, mindazonát ki merne felelősséget vállalni? hogy e nép és községek - melyek Magyarország régibb alkotmányos életében megszokták oda hajolni, hova - habár rövid ideig tartó anyagi megvesztegetések csalogtatják - egy bekövetkezhető fordulópont alkalmával - puszta fölvilágositások s tanácsadásokkal - megtarthatók lesznek jelen hangulatukban s mintegy meggyöződésökben az ellenzék mindent Ígéretei s anyagi megvesztegetéséi ellenében? én azt bátorkodom állítani: senki. - Ugyanezért az én alázatos véleményem e pontra

511