Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA ARCHIVISTICA - Seresné Szegőfi Anna: Borsod vármegye főispáni helytartójának iratai (1861-1865)
gandó marháról ha vallyon ii>az jószág e az? a marha levelet mindég eló 27 .... . . . kérjék." A fobiro es a négy hites szamara ezek bizony nem kis feladatot jelentettek. A tisztviselői kar kinevezésével és felesketésével egyidöben megkezdődött a hivatal szervezése is. A hivatal működése, az ügyintézés mindennapjai a központi irányítás megerősödésében és ezzel összefüggésben a megszaporodó egyenes utasításokban mutatható ki. A hivatal élén a helytartóság által kinevezett főispán Máriássy Ádám állt. Mint a hivatali ténykedésért egy- személyben felelős vezető, névreszólóan kapta a helytartóságtól az utasításokat illetve megkereséseket és azokra saját nevében válaszolt. Miután az érkező postát felbontotta, a közbenső intézkedésekre vonatkozó utasításait a fraktur alakban összehajtogatott iratok külzetére jegyezte fel. A feljegyzett utasítások formájában 1862 március-májusától változás következett be. Eddig az időpontig a helytartóságtól egyetlen példányban érkeztek a megkeresések, így az azokban foglaltakat-le kellett másolni a négy szolgabíró és Miskolc város főbírája számára. Amennyiben a királyi biztos a teljes szöveget akarta tudatni, a külzeti megjegyzés: "Leirattasson mint bent van." Amikor az u- tasításnak csak egyes részeit akarta továbbküldeni, a külzeten ez a feljegyzés van: "Mint benn jeltől jelig." A helytartóságtól érkező szövegbe eseten- kint bele is javított, pl. a helytartósági hivatkozási számot saját iktatószámára javította, a kormányzó úr megszólítást uraságodra stb. Az ügyintézést természetesen lassította a rendeletek kézzel történő lemásolása, ezt a helytartóság is figyelembe vette. Már 1862. január 14-én közölték a királyi biztossal, hogy ezentúl a rendeleteket annyi példányban küldik meg a megyének, hogy ne legyen szükség a másolatok készíttetésére; ekkor Máriássy hat példányt kért. Érthetetlen okokból a helytartóság ezt a felhívást február 20-án megismételte; ekkor már a királyi biztos tíz példányt kért: kettőt magának, négyet a járási szolgabíráknak, egyet Miskolc főbírájának, kettőt az alispánoknak és egyet a levéltárnak. Az igények felmérése után csak március és május között jelennek meg az első több példányban küldött rendeletek, ekkor tűnik el az iratok külzetéről a másolásra vonatkozó utasítás. Az iratok külzetén találjuk a válaszlevelek szövegét is a korszakban szokásos kézirati rövidítésekkel tarkítva. A kormánybiztos fogalmazványaival kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy kéziratainak külalakja időnkint eléri az olvashatatlanság határát; elég nehezen fogalmazott, sok a betoldás és áthúzás a kézirataiban és a helyesírás sem volt erős oldala. A válaszlevél vagy közbenső intézkedés nélkül elintézett iratok külzetére is feljegyezte a főispán a tudomásul vételre vonatkozó megjegyzését: "Tudomásul vétetik", "Tudomásul szolgál" jelzéssel. Abban az esetben, ha a tudomásul vétellel történő elintézés magyarázatra szorult, az erre vonatkozó meg499
