Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA ARCHIVISTICA - Seresné Szegőfi Anna: Borsod vármegye főispáni helytartójának iratai (1861-1865)
SERESNÉ SZEGŐFI ANNA Borsod vármegye főispáni helytartójának iratai ( 18(31-1865) Az 1861-1865 közé eső történelmi korszak, az un. Schmerling-provizórium a kevésbé feltárt korszakok közé tartozik. Ennek egyik oka átmenetiségében keresendő, abban hogy a magyar történelemben igazgatástörténeti szempontból sem előzménye nem volt, sem utóhatása nem mutatkozott. Politikailag is átmeneti volt ez a korszak, a felfüggesztett országgyűlés eredménytelensége, a közjogi interregnum nem változtatott azon a tényen, hogy abszolutista módon Magyarországot kormányozni nem lehet, egyetlen lehetséges megoldás a kiegyezés. A Schmerling-provizórium kora a bécsi udvar számára egy újabb igazgatási forma kipróbálását jelentette, melynek segítségével biztosítani lehetett az országban a nyugalmat mindaddig, amíg a kiegyezési tárgyalásokat nem lehet megkezdeni. A korszaknyitást jelző 1861. november 5-én kibocsátott uralkodói rendeletek a közbiztonság megerősítését és a Közigazgatás valamint a törvénykezés szabályos menetének megindítását szolgálták. Az uralkodó hangsúlyozta, hogy az Októberi Diplomával adott engedményeket nem kívánja visszavonni. A kijelentések ellenére a bevezetett kormányzati forma az alkotmányos jogok felfüggesztését jelentette, abszolutikus és bürokratikus volt. Az új rendszerben ismét helytartó került az ország élére gróf Pálffy Móric, az 1849-ben akasztásairól hírhedtté vált zsandárparancsnok személyében. Az ő kormányzói kinevezésével egyidőben a közrend elleni vétségeket katonai bíróságokhoz utalták, a polgári bíróságok hatásköréből kivéve; ezzel a maga nemében páratlan hatáskörű katonai bíróságokat hoztak létre. Az abszolutizmust biztosító intézkedésekkel egyidőben felfüggesztették az éppen hogy megalakult megyei önkormányzati szervek működését, a megyei közgyűlések megtartását már október 27-től országszerte eltiltották, majd ezt követően feloszlatták a megyei bizottmányokat. A vármegyékben a jogfolytonosság érdekében a bizottmányok általában igyekeztek önmagukat feloszlatni, a tisztviselők és a hivatalnoki kar - az utasítás ellenére - lemondott. A megyék élén álló főispánok helyére, - akik tiltakozásul lemondtak, - a helytartó teljhatalmú királyi biztosokat küldött ki. így kezdte meg működését 1861. november 4-én Borsod megyében a királyi biztos; gróf Márkus és Matiszfalvi Máriássy Ádám, a császári királyi Ferenc József és az orosz császári Vladimír 4. oszt. rend vitéze s érdemjel birtokosa. Ami hivatali b e481
