Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)

STUDIA ARCHIVISTICA - Seresné Szegőfi Anna: Borsod vármegye főispáni helytartójának iratai (1861-1865)

osztásának címét illeti, az iratokban szerepel, mint Borsod megye föispáni helytartója és mint királyi biztos. Máriássy maga ez utóbbi címet használ­ta, irattárának jelzésére is a "KD" királyi biztos rövidítést alkalmazta, így szövegünkben is ezen a néven jelöljük. A megyeházát birtokba vevő királyi biztos a közgyűlés jegyzőkönybéből az utolsó megyei közgyűlésre vonatkozó lapokat, melyek a tisztikar tiltako­zását rögzítették, kivágatta, ezeket azonban egy "buzgó" megyei tisztviselő megőrizte, s így annak pótlását az 1867. július 2-i közgyűlés elrendelhette. A jegyzőkönyvi határozat és az utólag hozzáfűzött megjegyzések az alkot­mányos igazgatás megszűnésének körülményeiről híven beszámolnak. Idéz­zük az egykorú tudósítást: "1861. október 7-én első alispán Szathmáry Király Pál elnöklete alatt tar­tott bizottmányi gyűlésben. 2768. A Nagyméltóságu Magyar királyi Helytartótanács folyó évi Szent Mi­hály hó 4-én 51055. szám alatt kelt rendeletében a pénzügyi közegek által egész mennyiségben szedett adó mellett a megyék házi költségeinek besze­dését, mint tovább nem tűrhető zaklatást felemlítve, s a megyék engedély nélküli ezen eljárását meg nem engedhető szabadosságnak, merészletnek, s ön hatalmú eljárásnak nevezve, meghagyá: hogy a házi költségvetés, és a már beszedett, s kiadott sommák kimutatása felterjesztessék, hogy így annak a közadóba tudása egy részről, de más részről a szükségleteknek a kincs­tárból való utalványozása eszközölhető legyen. A kivetett házi adónak to­vábbi beszedését pedig a rendelkező elnök, s a pénzbeszedését és kiadá­sát kezelő tisztviselők személyes feleletre vonatkoztatásának terhe alatt el­tiltja, s az elmellőzhetetlen rabtartási s több eféle költségeknek nélkülözhe­tetlen szükség esetében előlegezése végett a megyében lévő kincstári pénz­tárhoz utasit. Midőn házi szükségleteink fedezésére a házi adó kivetéséhez, mint tör­vények s örökös gyakorlat által szentesitett municipális jogokhoz, elébbi ha­tározatainkban, és feliratainkban kimondott győzhetlen erőségeink alapján je­lenleg is szoros ragaszkodásunkat kimondjuk: s ezen százados kétségbe vonhatlan jogunk gyakorlását kárhoztató méltatlan megrovó kitételeket épen a törvénytelen adóbeli eljárást erőszakoló intézvényre visszahárítjuk, kinyi­latkoztatjuk egyszersmind, hogy a hatalom ezen szorongató újabb lépését egyébként nem tekintjük, mint oly szántszándékos ha bár rejtett fögásnak, mely alkotmányos hatósági önkormányzatunk legfőbb jogát, sőt nélkülözhetet­len feltételét megtámadva, annak mintegy élet-erét elmetszve vagy a törvény­telen hatalom szolgájává tenni, vagy lassú disztelen halálra igyekszik kény­szeríteni azt. - A hazafiui aggodalom s elkeseredés ennek kapcsolatában emlékezetbe s szóbahozá mindazt, mi az országgyűlése feloszlatása óta e­482

Next

/
Oldalképek
Tartalom