Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Kubinyi András: A középkori Magyarország középkeleti része városfejlődésének kérdéséhez
bői álló tanács helyett három bíró és "a többi esküdt polgár" állítja ki az oklevelet. A corroboratioban sem sigillumnak, pecsétnek, hanem signum-nak, jel222 nek, nevezik a pecsétet, igaz, ez csak gyííruspecséU Jellemző különben Bátorra polgárai állásfoglalása az 1514-es parasztháború idején. Bár közismert az alföldi mezővárosi polgárság nagy szerepe ebben a megmozdulásban, a bátoriak viselkedése nem egyértelmű. Egy parasztsereg érkezésekor ugyanis a polgárság egy része a ferences kolostorba menekült, majd többé- kevésbé kényszeredetten csatlakozott a felkelőkhöz. A kériyszeredettséget igazolja, hogy a szomszédos falvaknál kevesebb kárpótlást vetettek ki a fel223 kelés leverése után a bátoriakra. 4./ MISKOLC. A mai Magyarország második legnagyobb városa a középkorban nem tartozott a szabad királyi városok közé. Újkori alaprajza nagyon hasonlít Gyöngyösére. Utcakeresztes formájú, ezt a kelet-nyugati irányú mai Széchenyi- és folytatása, Hunyadi-, illetőleg az észak-déli irányú mai Kazinczy- és folytatása, a Szemere utcák képezik. A várost ívesen sánc, ill. á- rok övezte, kapui az egymást keresztező utcák végében állottak, a rajtuk kivezető utak ma is a kapuk neveit viselik. (Keleten: a Zsolcai, délen a Csabai, nyugaton a Győri, északon a Szentpéteri kapuk.) A kapuk nevüket a kivezető út irányától kapták. Régebben volt egy ötödik kapu is, az északra vezető Fábián kapu, ez azonban nem vezetett az utcakereszthez. A forrásokban először 1562-ben említik a kapukat, mégpedig ekkor a Diósgyőri (ú- jabban rövidítve Győri) és a Boldogasszony (később Szentpéteri) kapukat. A legkésőbb a Zsolcai kapu tűnik fel a forrásokban, a XVIII. sz.-ban, sőt az is biztos, hogy csak akkor keletkezett. (Addig ugyanis abban az irány, \ 224 ban a mocsaras terület miatt nem vezetett ut.) Ezek az adatok önmagukban is mutatják, hogy az utcakeresztes megoldás Miskolcon sem eredeti, sőt nem is lehet középkori, legalábbis ebben a formában nem. A sánccal, vagy árokkal való övezés valószínűleg a XVI. századi török támadások következménye, kőfala a városnak sohasem volt. Miskolc múltja, mind régészeti, mind írásos források alapján igen meszsze vezethető vissza. 'Területe már az őskorban is lakott volt, hasonlóképp 225 a magyar honfoglalás korától. A város határában, a városközponttól 5 km-rel északra honfoglaláskori temetőt tártak fei.22^ Anonymus krónikája is megemlékezik Miskolcról. Szerinte Árpád vezér a honfoglaláskor Bors apjának, Bungernek egy nagy földet adott a Tapolca folyótól a Sajó folyóig, a- melyet ma (Anonymus idején) "Miskoucy"— nak neveznek, és odaadta a Geu— ru (Győr) nevű várat is, amelyből fia Bors saját Borsod naiv nevezett váréival együtt egy megyét alkotott. Miskolcot a XIV. sz. elejéig a Miskolc nemzetség birtokolta, amely gyakran használta a Bors személynevet is. 34
