Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Viga Gyula: Történeti-néprajzi adatok a Keleti-Bükk falvainak erdőléséhez
az erdőgazdaságot, hogy emelje fel a munkabért 50 kr-ra,62 A távolságtól függően változott a fafuvarozás bére is. Pl. 1872-ben egy 3' öl hasábfa fuvarbére Bányabikkrol és Fehérkőlápáról az új vasgyárba 3 Ft 8 kr, Diósgyőrbe 3 Ft, Miskolcra 4 Ft. Bolhásról és Nyavalyásról Mis- kolera 6 Ft 20 kr, Bánkútról Miskolcra 7 Ft 50 kr. Ezek az adatok lényegében tükrözik azt a képet, ami a recens néprajzi gyűjtések során is megfogalmazódik; hogy ti. egy fuvarosnak négyszer any- nyit kell keresnie, mint egy gyalog munkásnak. (Egy napszámbér maga a fuvaros, egy a szekere, s egy-egy a két lova.) így a bükki falvak lakói számára minél előbb elérendő cél volt a fogatszerzés, a fuvarossá válás, ami lényegesen jobb anyagi lehetőségeket, mobilabb életmódot jelentett. AZ ERDŐ SZEREPE AZ ÁLLATTARTÁSBAN Számos adat utal arra, hogy a Bükk erdőségeinek füvén és makkján kiterjedt legeltető és kaszáló állattartás folyt. Szórványos adataink is jelzik, hogy a legelők, makkos erdők és kaszálók bérbe vétele évente rendszeres gyakorlat volt, konvencionális formái éltek a koronauradalom, ill. állami erdészet és a környező falvak között. (Az uradalomhoz tartozó falvak lakói irtványföldeket is béreltek, a kincstári erdészet és bányák munkásai pedig uradalmi kerteket és szántóföldet is bérbe vettek.^) A falvak szűk határa, apró rét- és legelőterületei állandó kontaktust teremtettek az erdészet és a falvak lakói között, s ez a kapcsolat jól szabályozott rendszerben működött. Az erdei kártételek, tilosban való legeltetések nem "rontották" meg ezt a viszonyt; a legelők és kaszálók bérbeadása az uradalmi erdészet mellékes hasznai között fontos helyet foglalt eL Az erdőőrök azonban éberen ügyeltek arra, hogy az erdei haszonvételek ne lépjék túl a megállapodások kereteit. Pl. 1768-ban a diósgyőri pálosoknak engedélyezi az uradalom, hogy "tavali contractus szerint az Uraságh Erdeibül maktalan fát magok szüksé- gire Hátakon és szánkókon hordhassanak, s ugyan ott Marhájokat is legeltethessék, de nagy büntetés alat tiltatnak, hogy a termő fákban kárt ne te65 gyenek, s azokat gallyazni ne merészellyék ..." Az erdei legeltetésre u- tal az uradalom tiszttartójának 1765-ben kelt levele, amely jelzi, hogy "...Tavasszal és Ősszel Pásztorok és más rossz Emberek által az Erdőkön szörnyű gyuladások és Erdőkön következett nagy kár tételek történtének ,.."66 A XIX. század közepétől a diósgyőri erdőhivatal irataiban már rendszeresen nyomon követhető az erdők legelőként való hasznosítása is. Feltűnő, bogy az adatok lényegében az egész naptári év folyamán jelzik az erdei legeltetést. Feltételezhető tehát, hogy - leszámítva a havas téli hónapokat - egész év folyamán voltak állatok az uradalom erdei legelőin. (Bár a nép351
