Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Viga Gyula: Történeti-néprajzi adatok a Keleti-Bükk falvainak erdőléséhez
FAVÁGÁS, FAMUNKÁK A Bükk erdőségei a XVIII. század közepétől legnagyobb mennyiségben tűzifát szolgáltattak.^ Bár adatokkal konkrétan nem tudjuk igazolni, mégis valószínűnek tűnik, hogy az uradalmi erdőkben már ekkor sem csupán a jobbágyi szolgáltatások, ill. a telepes falvak szolgáltatásai elégítették ki a favágási igényeket, hanem már ekkor alkalmazhattak részes- és bérmunkásokat is. A XVIII-XIX. század fordulóján, amikor a kincstári birtok falvai pénzen váltják meg úrbéri szolgáltatásaikat, az uradalom akkor is ragaszkodik a favágás szolgáltatásához. ISOl-ben a diósgyőri lakosok szolgáltatásaikat pénzen váltják meg, de kötelezik magukat " az Urbarialis Ölilának vágására olly móddal, hogy minden egész Házhelyes egy ölet, és minden Két Házhely zselér hasonlóképpen egy ölet ... vágni magok pedig oda ahová rendeltetni fog, akár Győrbe akár Miskolcra fogják hordani és akkor a mikor pa- rantsoltalni fog".*^ Egy XIX. századi irat azt jelzi, hogy idegen vándormunkások, favágók is dolgoztak az uradalom erdeiben. 1869. decemberében a Bányabikk vágásban 85 favágó dolgozott, akik közül 76 diósgyőri lakos volt, a többiek pedig Rudno, Jaraba és Topola-i illetőségűek. (Máskor is említenek a gazdasági iratok jarabai favágókat. A forrásokból azonban nem derül ki egyértelműen, hogy az uradalom területén történő munkaerő-átcsoportosításról van szó, 13 vagy spontán leszivárgásról. ) Valószínűnek tűnik, hogy szlovák idénymunkások rendszeresen járhattak az uradalom erdeibe, s megfontolandó, hogy a Bükk belsejének telepes falvainál - az egyszeri telepítés mellett — a folyamatos leszivárgással, letelepedéssel is számolnunk kell, ahogyan ez a felvidéki idénymunkások (aratók, szénakaszálók, stb.) más csoportjainál is valószínűsíthető. A telepitvényes falvak lakóit, s a kincstári birtok munkásait még a job - bágyfelszabadítást követően is, egészen 1875-ig megillette a faizás joga. PU a diósgyőri kőszénbányában dolgozó bányászoknak 1870-ben hetente egy14 szer, csütörtöki napon egy "háti teher" tűzifa elszállítását engedélyezték. Amikor az 1875. július 8-án kelt pénzügyminiszteri rendelet megszüntette ezt a jogot, Alsó- és Felsőhámor községek elöljárói levélben fordultak Széli Kálmán pénzügyminiszterhez, melyben jelezték, hogy a munkások számára - az alacsony munkabér és a magas adók miatt - létkérdés a faizás jogai5 Az uradalom igyekezett megakadályozni, hogy a faizási napokon összegyűjtött fával a lakosok kereskedjenek, továbbadják azt, Még annak is igyekez.. 16 tek elejét venni, hogy a pénzzel megváltott fa visz on feladásra kerüljön. A fa eladásának jogát az uradalom majd az erdőhivatal magának igyekezett fenntartani. (Ennek ellenére a recens néprajzi anyag is igazolja, hogy az 343
