Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)

STUDIA HISTORICA - Kilián István: Szűcs Miklós a naplóíró és publicista

Miskolcra, majd Borsod megye tiszteletbeli alügyeszévé lett, 1843-tól magán­ügyvéd, 1845-tól táblabíró, 1846-tól árvaszéki ülnök volt. 1850-től 1881-ig a földhitel intézet borsodi jegyzőjének és ügyészének tisztét látta el, s amel­lett 1851-től a tűzkártérítő egyesület és a takarékpénztár helyi kirendeltsé­geinél is ügyészként működött. Az osztrák törvényekből 185 5-ben tett vizs­, 7 gát. 1885-ben nyugdíjba merit. Három év múlva 1886. december 31-én meghalt. Életét egyéniségét családi és vagyoni körülményei is meghatározták. Er­ről naplója kiadásának bevezető tanulmányában részletesen írtam. Jelenték­telen volt az a szőlő és földterület, amit édesapjától örökölt. Anyai nagyszü­leitől a Kecskemét mellett rá jutó mintegy 93 holdnyi szántó már komolyabb birtoktest volt, a távolság azonban a lehetséges hasznot nagymértékben csök­kentette.0 Szűcs Miklósról tehát nyugodtan lehet állítani, hogy a reformkori értelmiség és a szegényebb birtokos nemesség jellegzetes képviselője volt. G-yenge fizikumát gyakran erősítette az akkor divatos fürdőhelyeken, szívbetegségét már fiatal korától sejtette, s ez hipochonderré is tette. Soha nem nősült meg. Bár egyszer - mint erről bátyja, Samu naplója beszél - lehettek nősülési tervei. Partnerében azonban valami miatt csalódott: "Csa­lódása, mely miatt nőtlen maradt, jóságának könnyelműek által lett kizsák- mányoltatása, bizonyosan nevelék szívbaját." Miklós maga azonban csak e- gyetlenegyszer beszél erről a csalódásról, partnerének nevét azonban ak­kor sem említi meg: 1855-ben: "april 15-17-ig igen nevezetes napok életem­9 ben, nagy csalódás, - de jobb volt így, mint a következés megmutatta ..." Hipochondriája mindinkább elhatalmasodott rajta, ez azonban nem akadályoz­ta abban, hogy munkáját a lehető legbecsületesebben el ne végezze. Világnézetét családi körülményei határozták meg. Bátyja, Samu és ő köz­te ebben a tekintetben alig lehet különbséget felfedezni. Mindketten hittek Istenben, egyéniségükre azonban nemcsak a kálvinista racionalizmus, ha­nem a puritanizmus is rányomta bélyegét. Eigott kálvinistákká azonban so­hasem váltak, minden vonatkozó megnyilatkozásukból kiderül, hogy a vallá­si tolerancia hívei voltak. Miklóst azonban elsősorban a politikai élet kötöt­te le. Kétségtelen tény, hogy a világosi katasztrófa döntő fordulatot jelen­tett az életében. A bukás után egyre inkább elzárkózott s ezután már csak a gazdálkodás foglalkoztatta. Embersége, s testvérei iránti szeretető szám­talan tanújelét adta. A leghatározottabban bátyja foglalta össze egyénisége pozitív vonásait: "Az igaz testvéri szeretetnek élő példája volt ő, ki az é- des testvérrel, e sorok írójával haragban soha nem állott; áldozatkészsé­gével pedig ennek családfenntartási, nevelési gondjait tetemesen enyhítené. Nemcsak vérszerinti rokonok, sógorság, barátság által hozzá fűzöttek iránt viseltetett szeretettel, de idegenekhez is annyira, hogy ellenségét, harago­sát nem ismerek. Emberbaráti szeretetének éclatons példái tűnnek ki vég­294

Next

/
Oldalképek
Tartalom