Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)

STUDIA HISTORICA - Kilián István: Szűcs Miklós a naplóíró és publicista

rendeletéből, melyben több humánus czélokra emlékezett meg ... "

A reformkor nagy utazói külföldre tapasztalatszerzés végett utaztak. Mindazt, amit külföldön láttak, tapasztaltak s pozitív jelenségnek ítélték, maguk is szerették volna hazájukban megvalósítani vagy viszontlátni. így és ezért u- tazik el még késmárki jogász korában Lengyelországba.^ Ez a gondolat vezeti, amikor Pozsonyból először hajóra szállva, majd pedig vonaton folytatja útját Bécsig, valami megmagyarázhatatlan szenvedély űzi, mindent látni a- kar, amivel hazáját, saját életét gazdagabbá teheti. Pájdalom lengi át lelkét, amikor először lépi át Magyarország határát; "Először valék elhagyandó határát édes hazámnak, csak rövid időre ..., de mégis megilletődtem, és sejtém milly nehéz lenne azt olly tudattal hagynom el, hogy többé nem látandom." (Sz. M. I. 15 b) A hazatérés boldog tudata lepi meg, amikor visszatér, a- mikor hazája földjére léphetett. Még ugyanebben az esztendőben Pestre u- tazott, s ott is a reformkori értelmiség kíváncsiságával mindent megnéz. S a történelmi Buda vára valami különös érzést ébresztett benne. Amikor először látta meg, mint írja, röpülni szeretett volna, s míg céljához nem ért, szemét alig tudta róla levenni, (i. 28 b)

A magyar történelem, amelynek lapjait nem az iskolában, hanem Regéczi úr oktatása révén saját szorgalmából forgatta, ez a magyar múlt különös érzést ébresztett benne. Talán semmit sem szeretett volna annyira, mint azt, hogy az önszorgalomból megismert hazáját erejéhez mérten maga is gyarapítsa. Ezért vett részt kora minden haladó megmozdulásában. Kossuth lapjának, a Pesti Hirlapnak volt levelezője, majd a szabadságharc idején a Közlönynek borsodi tudósítója. Cikkei nem tényközlések csupán, hanem kemény szatírák, ironikus támadások a konzervatív párt, a polcra tehetség nélkül felkapaszkodni akaró pöffeszkedők, s mi több, az arisztokrácia ellen is.

S ezért válik számára fontossá Miskolc és az ország történetének minden pillanata, s ezért akar ő maga is mindent megtenni városáért és hazájáért.

Huszonegy esztendős, amikor számot vet önmagával. Felfedezi, hogy az ifjúság rózsás álmai a "komoly valóval kezdenek öszveütközni". Rá kellett neki is jönnie, hogy a gyakorlat és az elmélet között óriási a különbség.

(II. 36 a) Már 1841-ben felismeri magában a "búskomolyságra" való hajlandóságot. Úgy vall naplójának, hogy gondolatainak sokszor alig tud parancsolni. Fa'ntáziája igen élénk, s olvasmányai, amelyeknek éppen ez a napló hű tükre, képzelődését, képzeletvilágát csak tovább gazdagítják, tovább fokozzák. Előfordul vele, hogy társasággal indul el néhány napos kirándulásra, de sem a táj szépsége, sem a társaságban eltöltött órák, sem a kívánt gyógyulás, a lelki megnyugvás reménye nem tudja őt néhány napnál tovább ottm arasz tál ni. 1847-ben Tátrafüredre ment néhány társával pihenni. S egykét nap múlva, nem törődve az utazás fáradalmaival, hazautazik. "... A* för295