Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Kubinyi András: A középkori Magyarország középkeleti része városfejlődésének kérdéséhez
zak.) A három közül a legnépesebb, leggazdagabb az a Szeged, ahol először jön létre a város teljes jogi egysége, ami nyilván annak is a következménye, hogy egyedül ez a város volt királyi, majd a XV. század végétől szabad királyi város. De ez a szegedi példa arra is figyelmeztet, hogy a szegedi településeknek eredeti különállása csak másodlagosan következik a földrajzi helyzetből, hiszen ennek Egerben és Vácott alig volt jelentősége, és mégsem egyesültek. (Es a földesúr különbözősége sem magyarázná meg a különállást, a püspöknek több egymástól független városrésze volt Egerben.) Ez a sok részből kitevődő városagglomeráció a legkisebb mértékben Vácott mutatható ki, ahol a SzUPéter templom települése már korán megszűnt, a német város pedig csak a XIII. század második felében keletkezett, úgyhogy a tatárjárás előtti időben csak a vár és suburbiuma, a későbbi magyar város létezett. Az sem érdektelen, hogy míg Egerben és a tágabb egri agglomerációban már a tatárjárás előtt számolhatunk latinus és német hospesekkel, Vácott csak a tatárjárás után, Szegeden pedig gyakorlatilag egyáltalán nem. A hasonlóságok tehát nem a hospes elem hatásának tudhatok be. Eger és Szeged között más hasonlóság is van. Mindkettőnél gyakoriak a keleti ritusban kedvelt patrociniumok (Eger: Demeter, Miklós, valamint a szomszéd Tihamé- ron Kozma-Damján; Szeged: Demeter, Miklós, György), ami persze csak e- zért jelent valamit, hiszen a szokásosnál több ilyen titulus van egy helyen. Megjegyzendő, hogy a Miklós-patrociniumok az esetleges bizánci hatástól 129 „ „ függetlenül a kereskedelemre is utalhatnak. Eger és Szeged környékén különösen több kolostor is látható. Azt azonban nem tudjuk egyik városban sem: milyen volt valójában a középkori utcahálózat, és milyenek voltak a házak az Árpád-korban. Itt több régészeti kutatásra volna szükség. A XVIII-ik századi térképekből legfeljebb a középkorvégi állapotra következtethetünk vissza, bár a közbeeső török hódítás miatt itt is óvatosságra van szükség. A korai állapotot azonban csak a régészet segítségével ismerhetjük meg/^ A három város, de különösen Eger és Szeged, tehát lényegében települések agglomerációjából állt, amely csak lassan tömörült össze és vált jogilag egységes várossá. Hozzá kell tennünk, hogy ez nem ennek az országrésznek a sajátossága. Ugyanezt találjuk a legtöbb hazai püspöki székhelynél, amelyek egy része abban is hasonlít példáinkhoz, hogy az egyesülés nem következett be a középkorban. Ezt a dunántúli Veszprém esetében a domborzat akadályozta (dombok és völgyek), különben a hegyen épült püs131 pökvárat itt is templomok és kolostorok gyűrűje vette körül. Pontosai» u- gyanezt látjuk az Alföld keleti szélén fekvő és jelentős vásárváros Nagyvárad esetében is, ahol a püspökvár körül a Kőrös folyó ágai által alkotott 21
