Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Kahler Frigyes: Adalékok az újkori pénzhamisítás történetéhez (XVII. századtól 1848-ig)
szervezetten tevékenykedő, magános hamisítók számára. A hamisítványokat vékony ezüstözés után - ennek technikájáról a XVI. század anyagánál szóltunk - forgalmazták. Egyik ismertté vált ilyen egyszemélyes hamisító műhely Kassán működött, Szulcsinszky Albert készített itt az 1725-től 1666-os évszámmal III. Ferdinánd tallérokat. "Sárgaréz és vörösréz és ón keverékből" saját kemencéjében olvasztotta a fémet és a formahű, jól ezüstözött tallérokból 52 darabot forgalomba is hozott. Korponay Ferenc kassai főbíró előtt 1727. április 26-án lefolyt per után fej és jószágvesztésre ítélték.*^ Hasonló egyéni tevékenységre utalnak azok a részben bajor, brandenburgi, részben birodalmi és magyar tallérok,&7 amelyekről a feljegyzések mint 1-1 darabról emlékeznek meg és anyagukra nézve "ónbul", "rézbül czinbül" és "ónbul öntettek", vagy "Tzinbiil vannak öntve" megjelölés szerepel. Az öntött hamisítványok' mellett találkozunk vert tallérhamisítványokkal is. Ez az eljárás az öntéshez szükséges felszerelést jóval meghaladó technikai és szakmai felkészültséget igényel. A vert hamisítványok származását illetően csak feltételezzük, hogy egy műhely Erdélyben, esetleg a Felvidéknek6^ Erdélyhez közelebb eső részén lehetett. A feltevést nemcsak arra alapozzuk, hogy a vizsgált és vegyelemzett darabok, Báthori Zsigmond és Báthori Gábor fejedelmek késői hamisítványai - hanem a felhasznált fém minősé70 , gére is. Ugyanakkor a hamisítványok rajza illetve betuformai nem a XVI. század végének, illetve a XVII. század elejének felelnek meg, hanem sokkal inkább a XVII. század első felének. A hamisító tehát éppen úgy "archaizált" mint azt többek közt a Szulcsinszky-féle hamisítványok esetében tapasztalhattuk. A verési eljárással készült tallérhamisítványok anyagául a réz szolgált, 71 amit ezüstözve hoztak forgalomba. Hasonló módon vert tallérokról ad ki fel 72 hívást a kassai kamara is 1773-ban. A tallérhamisítványok mellett igen jelentősek a XVIII. század hamis ara73 nyai, Magyarországon gyakran találkozunk hamis holland és ritkábban tö74 , rök aranyakkal, amelyek - bár a holland pénz forgalmat nem néztek joszem75 mel a császári hatóságok időről időre felbukkannak a forgalomban. Az aranypénzek hamisításának a XVIII. században elterjedt egy eddig ismeretlen formája. A hamisító valódi ezüst pénzeket aranyoz meg és ezeket, mint aranyakat hozza forgalomba. A hamisítás e primitív formája azonban az írástudatlan lakosság körében sikeres volt. 1784-ben kénytelenek rendeletbe) - büntetés terhe mellett megtiltani az ezüstpénzek bármi okból (kiemelés tőlem K.F.) történő aranyozását.75 76 A rendelet ellenére az ezüst pénzek aranyozása továbbra sem szűnik meg, és az aranyozott ezüstpénzek nem egy. 77 szer aranypénzként kerülnek továbbra is forgalomba. Ezért 1798. július 14-én ismételten újabb rendelet kiadása vált szükségessé az ezüstpénzek aranyozási tilalmáról. ' S 236
