Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Kahler Frigyes: Adalékok az újkori pénzhamisítás történetéhez (XVII. századtól 1848-ig)
melési és létfenntartási eszközeit tőkésítsék, és az elavult termelő módból a 4 modern termelő módba való átmenetet erőszakosan lerövidítsék." Magyarország ezzel szemben újból óriási veszteségeket szenvedett. Egyrészt a török kiűzésével járó harcok a termelőerők mérhetetlen pusztulását , . . , 5 idézik elő, másrészt a háború költségéi fejeben behajtott adok es sarcok megfosztották a magyar gazdasági életet azoktól a pénzeszközöktől is, amelyek szerepet kaphattak volna később a termelésben. A török kiűzése és a Rákóczi szabadságharcot lezáró Szatmári béke u- tán a Habsburg birodalom merkantilista állami gazdaságpolitikája kétségtelen nem Magyarország javára érvényesült.^ Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül e ponton azt a tényt, hogy miként fejlődött Kelet-Európa és ezen be, _ 7 lül Magyarország gazdasági szerepe a középkor folyamán. Ez az időszak ugyanis, amikor a sajátos Nyugat és kelet-európai gazdasági fejlődés iránya már olyan kiáltó módon áll szembe egymással, Kelet- Európa gazdasági fejlődése által meghatározottan véglegesen ketté szakadt. Ezen belül: Magyarország, amely a török háborúkig nem maradt az általános európai színvonal alatt, a török háborúk 150 éves pusztításának következtében óriási törést szenvedett. A kameralisták, amikor kidolgozzák az osztrák ipar védelmét szolgáló vámrendszert, lényegében ezt az egész középkori fejlődés által determinált szakadást használják ki a gyakorlatban. Ez a Hörnigk által "valódi kenyér-, zsír-, és húsbánya"-nak nevezett ország tehát egy több évszázados gazdasági folyamat eredményeként jött létre és nem az osztrák katonai operáció, de nem is az udvar XVII-XVIII. századi gazdaságpolitikája tette azzá. Az osztrák merkantilista gazdaságpolitika egy meglevő objektív gazdasági feltételeken nyugvó fejlődés eredményét igyekezett konzerválni és a 8 saját javára fordítani. Ha a magyar ipar fejletlen állapotáról beszélünk, u- gyan így tehetjük ezt az egész Kelet-Európa iparát illetően. Magyarország számára inkább abban látjuk a súlyosabb hátrányt, hogy a "második jobbágyság" konzerválta a feudális viszonyokat a mezőgazdaságban, így a magyar mezőgazdaság megmaradt az extenziv termelés mellett és a mezőgazdaság tőkés fejlődése még a XIX. sz. elején is csak egy-egy nagybirtok kísérlete marad. Tőkés mezőgazdaság nélkül pedig Magyarország nem válhatott a kapitalizálódó Ausztria egyenlő gazdasági partnerévé. Amikor azonban mi a tőkés mezőgazdaság hiányár ói. és az ebből adódó jelentős hátrányokról szólunk, a "második jobbágyság" említése mellett nem veszthetjük szem elől azokat a XVIII. sz.-ban érvényesülő világgazdasági tendenciákat, amelyek meghatározzák Európa arculatát. Míg a XVIII. század végére Nyugat-Eur ópa hirtelen növekvő lakossága mind nagyobb mértékben kerül át a nem agrár szektorba és a kibontakozó ipari forradalom kiváltja a mezőgazdaság mindan oldalú átformálódását, az agrárforradalmat, addig Ke228
