Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Hőgye István: Szőlőmunkák és munkabérek a Hegyalján a XVII-XVIII. században
MUNKÁSOK FÉLFOGADÁSA, MUNKAIDŐ Rövid munkaviszonynál 1—2 napszámnál nem volt szükség a két félnek í— r ás beli megállapodásra, elég volt a szóbeli alku« Szakmányos munkások e— setében a szóbeli és írásbeli megbeszélések, szerződések egyformán előfordultak. Mindkét esetben megbeszélték, rögzítették, hogy milyen munkát ( pL. nyitás-metszés, egy-két-három kapálás stb lesz a munka) mennyiért (részletezve a pénz és élelmezés módjait), milyen határidőre kell elvégezni. Ha az egész szőlőmunkát egyetlen írásbeli megállapodásban vállalta a szakmányos, akkor rögzítették azt is, hogy az egye% munkákat milyen határidőre kell elvégezni: pl. nyitás, metszés április 15-re vagy Szent György napjára, az első kapálás május 1-re stb. Ez szükséges volt, hogy a határidők eltolódása ne menjen a termés kárára. Az éves tisztségviselőkkel, vincellérekkel, vagy a közösségek, városok alkalmazottaival, hegybírókkal, szőlőpásztorokkal mindig írásos szerződést kötöttek, melyek olyan kétoldalú megállapodások voltak, hogy mindkét szerződő fél kötelességeit, jogait körülírták. Ezekben részletezték a fizetést, mely pénzből és élelemből állt. Az évközben kiváltott béreket, pénzbeli előlegeket, juttatásokat rávezették a szerződésre, melyek így pontosan követhetők, vitát kizáró pontos elszámolások is egyben. A konvenciólevelek sok formai hasonlóságot mutatnak, mindegyikben megtalálható az a munkáltatói követelés, hogy a felsorolt bérért a szegődményes " ... tartozik hi ven és jámborul szolgálni" vagy "munkáját tartozik annak rendi szerint folytatni", a rábízott értékekre nagy gondot fordítani, megóvni, gyarapítani, stb. Napszámosokat általában egyenként fogadtak, "idegeneket" csoportokban, a szakmányosokat csapatban ú n. "bandákban" is, a közös összeszokottsággal -végzendő jobb munka reményében. Egy-egy család közösen gyakran vállalt munkát, főleg szakmányt, ahol a férfiak a nehezebb munkát, a nők a könnyebbeket végezhették. Vincelléreket a földesúri számtartók alkalmaztak, míg a szőlőmunkásokat a vincellérek fogadták fel, egyes, a szőlőműveléssel, borgazdálkodással kapcsolatos tisztségviselőket pedig a városok elöljárói -választottak. Az országos szokásokhoz igazodó megyei rendelkezések szabályozták a szolgálati idők kezdetét, az 1723. évi 66. te. nyomán igyekeztek általánossá tenni az újévi szolgálati kezdést. Előbb a gyakorlat alakította ki a munkakezdést, az, hogy mikor kaptak megfelelő embert és mikortól volt feltétlenül szükséges munkájának megkezdése. Még egy uradalmon belül is eltérés volt pl. L/orántffy Zsuzsánna tokaji -szőlőiben 1652. április 12-én kezdte meg munkáját az ottani vincellér, az újhelyi szőlőkben viszont már január 201
