Csorba Csaba (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 5. (Miskolc, 1985)
STUDIA HISTORICA - Kubinyi András: A középkori Magyarország középkeleti része városfejlődésének kérdéséhez
KUBINYI ANDRÁS A középkori Magyarország középkeleti része városfejlődésének kérdéséhez A középkori Magyarország városai közül a többség vagy a Dunántúlon, vagy pedig a határok közelében, a mai Szlovákiában, ill. Erdélyben feküdt. A Duna és Erdély közti területen, ami a Nagy Magyar Alföld tájegységének felel meg, csupán egyetlen szabad királyi város (ha eltekintünk a főváros, •Buda, balparti testvérvárosától Pesttől), Szeged és néhány püspöki székhely képviselte a városokat. A püspöki székhelyek azonban jogilag - és az alföldiek városképileg sem - nem érték el a királyi városokat. A középkor második felében viszont viszonylag nagyszámú nem teljes jogú városokat, a forrásokban oppidumnak nevezett mezővárosokat találunk ezen a területen. Mindez a városmentesség, ill. a jogi értelemben vett városok szinte teljes hiánya azért is különös, mert mint arra más helyen rámutattam, az Alföld különösen déli részének a korábbi, főleg az 1241-es mongol betörést megelőző időszakban nagy kereskedelmi jelentősége volt, és Szeged fejlődését épp ez segítette elő. A későbbi időben pedig a szarvasmarhakivitel, és egyes tele - pülések esetében a szerémségi borral való kereskedelem a mezővárosok (oppidumok) nagyarányú fejlődését hozta magával, úgy, hogy ezek a nem teljes jogú városi települések egy része a valódi városokéval vetekedő gazdagságot ért el/ A tudományos irodalomban - főként a földrajz, és néprajztudományban - viszont egy specifikus alföldi magyar várostipusról tudnak. Ezt Prinz Gyula a sugaras halmaztelepülésben vélte felismerni, amelynek analógiáit Turkesz, 2 ...... tanban kereste. Ugyanezt a tipust a néprajzos Györffy István elteroen ertekelte. Az alföldi nagy parasztvárosok alaprajzában kettősséget ismert fel: a gazdáknak eredetileg két beltelkük volt, a belső övezetben épültek fel a lakóházak, a külsőben az ólak. ("Ólaskert".) Véleménye szerint ez a kertes , ólaskertes, szálláskertesnek nevezett várostípus a honfoglaló magyarok téli 3 , .5 szállásaiból vezethető le. A külföldi városépítési , - földrajzi és - történeti^ irodalom a mai napig használja erre a várostípusra a németi il is "Al- földstadf'-nak, angolul "Alföld-town"-nak nevezett terminus technicust, mint egy jellegzetes magyar, középkori eredetű településforma nevét, annak ellenére, hogy az alföldi várostípus ázsiai, ill. középkori erecloztetésével szem7
