Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Csizmadia Andor: Urbárium és közigazgatás a feudális kori Apátfalván
török uralom alatt elpusztult, csak a török kiűzése után népesedik be újra. A telepesek Apátfalváról jönnek.72 Az 1554. évi urbárium szerint Szemerére költözött 6 apátfalvi jobbágy, akikhez a földesúr (Ajtai) hozzájárult, s megalkudtak 28 forintban, 12 köböl búzában, 6 köböl árpában, 3 köböl kölesben esztendőnkint. Ez volt az első raj a török idők alatt.73 Apátfalva ezt a békéjét úgy látszik annak köszönheti, hogy a szarvaskői török érdekelve volt adózásában és így adandó alkalmakkor meg tudta védeni. Másrészt a nagy létszámú község kisebb martalóc csapatoknak maga is ellen tudott állni. Időnkint egy-egy török^hűbérúr Apátfalván lakott, mert 1706-ban Bartók Ambrus balatoni 66 éves jobbágy vallja: Jól emlékezik, hogy 40 évvel ezelőtt az apátfalvi pap urak tisztje kivitt kb. 40 embert az apátfalusi határt járni. Volt köztük két öregember, egyik Kelemen Jakab mikófalusi, aki 110 esztendős ember volt. A másik Ficzere Benedek, csehi 115 éves ember. Elkezdték a határjárást Szarvaskő felé a Büdösbereknél, majd Szarvaskő mellől el, s a „szarvaskövi vajda” a kapunál ülvén, egy farkasbőrön, mondotta: Szarvaskő az apátfalusi határban vagyon, de ti nem birhattyátok, mert Pogány bírja. Levelet is hozatott ki és megmagyarázta, hogy abban a határban vagyoh, honnan alá Szarvaskőiül a kőkapuig, a szőlőtőkéig a Bárány basa kuttya felett vagyon a szőlőtőke, azon fel a Berva vize mellől, azon utón fel a viz hasította a határt a Kut-lápáig, a Csertóig, ki a bérez hasítja, a gálya iránt ki, s ott telepedtek le a sok emberekkel, ott ettenek, ittanak. Szarvaskő felé hallotta ugyanakkor azon öreg emberek szájokbul, hogy a nagy vízig volna az apátfalvi határ. Ugyanakkor azon öreg emberektül és a szarvaskövi vajdáiul, Mehemed agától hallotta a Fátens, ha a szarvaskövi töröknek kápasztája vagy veteményes kertje volt, s valamennyi veteménye a vizen innen, ha az apátfalusi török ur kemény ember volt és nem akarta engedni, megdézsmálta a káposztáját a szarvaskői töröknek.74 A XVI. század második felében Apátfalva az egri püspökség birtokösszeírásaiban szerepel, a tényleges helyzet mégis az, hogy a földesuraságot nem az egri püspök, hanem a szarvaskői várnagy gyakorolja, aki ezért néha bért fizet, de nem a püspöknek, hanem a kamarának, a várhoz tartozó jószágokért, vagy a jószágok ellenében neki kell a katonaságot fenntartani. A rendelkezés joga a szepesi kamarát illeti, amelyik a hadakozások és a török előnyomulás következtében állandó pénzzavarral küzd. így történhetett meg, hogy 1596-ban a szepesi kamara a bélháromkuti (trium fontium de Beél) ciszterci apátságot 5000 magyar forintért Pásztói Gergelynek zálogba adja. Mivel Pásztói Gergely betegeskedett, nem tudott megjelenni egyik hiteshely előtt sem. Ezért kérésére az egri káptalan két tagját Dettre János tarcafői főesperest és Kesereő Tamás kácsi apátot kiküldte, akik 1598. január 1-én felkeresték Pásztói Gergelyt kassai házában. Pásztói a hites helyi kiküldöttek előtt azt vallja, hogy Nyáry Pál Eger várának kapitánya Apátfalva, Ostoros és Horvát birtokot, a bátori birtokrészt, melyek Szarvaskő várának tartozékai voltak, a szepesi kamara beleegyezésével mindenestül neki és utódainak zálogba adta 5000 magyar forintért. Mihelyt neki ezt az összeget visszafizetik, a zálogbirtokot ő és utódai kötelesek azonnal visszabocsátani. Ha pedig ezt nem tennék, Őfelsége vagy a szepesi kamara a birtokot lefoglalhatja.75 A bevallás azonban nem tetszett a káptalan minden tagjának, főleg Szuhay István egri választott püspöknek, aki megrövidítve érezte magát jogaiban. Ezért ugyancsak Dettre János és Kesereő Tamás egri kanonokát megbízta, hogy tiltakozzanak az ellen, hogy a pásztói és bélháromkúti apátság Pásztói Gergely, illetve már örökösei kezén vannak.76 Pásztói halála után özvegye kezére jutnak birtokai, majd 1603-ban Apátfalva Barcsay János kezére kerül.77 1693-ban az egri káptalan előtt Pap János 62 éves ember, kinek atyja Pásztói Gergelynét szolgálta, tanúvallomást tesz. Atyjától hallotta, hogy „Pásztói Gergelyné halála után Barcsay János nevű hatalmas ember foglalta el Apátfalvát, 2* 19
