Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Csizmadia Andor: Urbárium és közigazgatás a feudális kori Apátfalván
Állót, Horvátot, Upponyt, Bótát, melyeket életéig mind birt. Hanem meghalván Barcsay János, halála után Apátfalvát, Állót, Upponyt, Bótát Albert nevű jászai pap ur foglalta vissza.”78 E tanúvallomás fényt vet Apátfalva sorsára a XVII. században. Eger török kézre jutásával (1596) egyidőben Szarvaskő is osztozik sorsában. Apátfalva nem mindig marad a vár tartozéka, hanem időnkint magyar birtokosai is vannak. Egy ideig Barius Demeter használatában is látjuk az apátsági falvakat, s állítólag ő adja zálogba Horvátot, Upponyt, Bótát, Ostorost és Apátfalvát Barcsay Jánosnak. 1605-ben kerül ismét az egyházhoz. Ekkor Habardy László egri éneklő kanonok tartja birtokában. 1621-ben, sőt 1628-ban Mauroviczy Mihály homonnai dékán a birtokos.79 1638-ban az egri káptalan nagyprépostját és püspöki vicariust, Czeglédy Albertet a király béli apáttá nevezte ki. A nagyprépost, aki Jászón székelt, s ő volt az előbbi tanú által vallott „Albert jászai pap úr”, mint „abbas trium fontium de Beel” a zálogösszeget Barcsaynak lefizette s azután követelte a törvényekre hivatkozva, hogy az apátsági birtokokat neki rövid úton átadják. Barius Demeter özvegye Barna Katalin és fia Bárius Ferenc azonban tiltakoznak ez ellen és Homonnay országbíróhoz folyamodnak, hogy az örökségképpen birtokolt Horvát, Bóta, Ostoros és Apátfalva birtokaik tulajdonjogától őket „eképen meg nem fosztathatnák”. Az országbíró 1638. december 26-án kiadott rendeletében e kérelem folytán inti Paczoth Sándort, a felsőmagyarországi részek adminisztrátorát és Usz János kamarai tanácsost, hogy ilyen eljáráshoz kezet ne adjanak, hanem utasítsák Czeglédi Albertet törvényes eljárásra.80 Czeglédi biztosan megszerezte a birtokok legnagyobb részét, ez kitűnik az említett tanúvallomásból. Az 1643-ban szerkesztett Liber Sancti Johannis az egri egyházi birtokokhoz sorolja Apátfalvát. Az 1654. évi összeírás, amelyet az egri szeminárium mint volt földesúr levéltárában őrzött, szintén tanúsítja, hogy a birtok továbbra is egyházi kézen volt. Az összeírást valamelyik tiszttartó teljesíthette, aki az akkor meghalt Ajtaynál szolgált. Ajtai János volt 1645—1654-ig a béli apát, aki igyekezett az apátság többi javait is visszaszerezni.81 Ekkor új uraság jött. Valószínűleg Szászy János dömösi prépost volt ez, akit 1654-ben neveznek ki béli apáttá. Ez időben már állandó az egri egyház tulajdonjoga, mert mikor Kollonics bíbornok a magyar egyházak birtokait összeíratja, az egri káptalannak Kassán lakó tagjai, akik akkor a béli apátság birtokában vannak, azt vallják, hogy Czeglédi Albert nagyprépost váltotta vissza a béli apátságot s azóta a kezükön van.82 Azt tudjuk még, hogy a béli apátságot 1659. március 12-én Szászy János apát (Abbas trium fontium de Beél) makói Szél Miklós nevű tisztje kezeli, kit Heves megye közönsége hivatalosan megintett, hogy Kós György tenki nemes levelét (? ) „erőszakosan meg ne rontsa, hanem járjon el ellene törvényesen”.83 1674-ig szerepel Szászy mint béli apát, aki egyben 1662-től esztergomi kanonok is volt. 1674-ben mint szerémi püspök hal meg.84 Még egy béli apátot ismerünk ebben az időben. 1674. december 16-án gróf Pálffy Ferdinánd Csanádi püspök kapja meg a béli apátságot. 1678-ban egri püspök is lesz, saz apátságot Kassán 1681-ben bekövetkezett haláláig megtartja.85 1678-ban végre rendeződnek a birtokviszonyok. Az apátság javait a király az egri káptalannak adományozza. Ettől kezdve a béli apátságot egyházi személynek nem adják, hanem csak a béli apáti címet kapják olyan egyháziak, akiknek legtöbbje nem is látta soha a béli apátságot.86 Az apátság javainak végső rendezését azonban a török uralom megszűnése hozza meg. 1687-ben kerül vissza Eger vára, miután a szarvaskői várból a török őrség visszavonult Egerbe. Ezzel a vidék végleg felszabadul a török uralom alól. Kollonics Lipót prímás 1700. február 25-én a javak rendezése tárgyában kérdést intéz a Kassán tartózkodó 20
