Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Lehoczky Alfréd: A forradalmi munkásmozgalommal szemben álló ideológiai és politikai törekvések a századfordulón Borsod megyében
JEGYZETEK [1] A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság munkásjóléti intézményeinek ismertetése. Budapest, 1907. 5. [2] Vő.: Berend T. Iván-Ránki György: Magyarország gyáripara 1900-1914. Budapest, 1955. 91-93. old. Továbbá: Lehoczky Alfréd: A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. helyzete a század eleji gazdasági és politikai válság idó'szakában. (Borsodi Szemle, 1966. 3. sz. 78—88. old); Réti R. László: Adatok a magyar vasipari kartell fejlődéséhez, különös tekintettel a Rimamurány- Salgótarjáni Vasmű Rt.-ra, 1900-1906. (Dunántúli Tudományos Gyűjtemény, 1972. 157-177.) [3] Vö.: Bírta István: Adatok a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. megyei közéleti szerepéről (1880—1900). Borsodi Szemle, 1970. 4. sz. 60-64. [4] OL. RMST. It. Z. 355., 3651. [5] 1902-ben Hebrony 214 vasgyári alkalmazott törlését kéri. A Rima azonban igazolta, hogy 1400 korona után „vannak megróva ’ IV. o. kereseti adóval. (Uo.: 1812., 1844.; Vö.: Bírta im. 63.) Figyelemre méltó, hogy a dédesi kerületben 2640 szavazati joggal rendelkezőből 493 fő volt Ózdról, 177 fő Borsodnádasdról. A jelentős lélekszámú Ariénak például csak 83 választója volt. (Miskolc, 1910. május 20.) [6] BAZmLt. BmLt. ai. Vö.: még: Miskolc, 1910. június 2.; Ellenzék, 1903. november 17.; december 12.; 1910. június 20., 28. (Vö.. Nemesik Pál: Az országgyűlési képviselő-választások borsodnádasdi emlékeiből (1900—1926.) HÓM évkönyve IV. 175—181. A Munkapártot Őzdon 1910 márciusában szervezték meg. Amikor jelöltként Borbély Lajost javasolták, Barcsák Mihály arlói rk. plébános támogatta a jelölést, mert tapasztalata szerint Borbély sok támogatást nyújtott a községnek. Dobos János munkás felszólalt, hogy bár ő függetlenségi érzelmű, de mivel „Borbély olyan derék ember, inkább rászavaz . (Ellenzék, 1910. március 15.) [7] Ellenzék, 1910. március 15. [8] OL. RMST. It. Z. 366. 1963. sz. Vö.: Bírta im. 60-61. [9] OL. RMST. It. Z: 360/366. 3557-1886. [10] Magyar Törvénytár 1884—1886. [11] Marton János, az RMST RL főügyésze így indokolja e törekvést: „...kívánatosnak és okvetlenül szükségesnek tartom — írja 1885 októberében —, hogy a társulat és a tisztikar tekintélyének és befolyásának emelése érdekében az illető tisztviselő azon községben, ahol lakik, s azon körben, ahol mozog, községi, egyházi, hazafisági és minden téren, mindazon jogokat gyakorolja és polgári kötelességeket teljesítse, ez utón lehetséges egyrészt egy önérzetes és befolyásos tisztikart teremteni, s másrészt csak ilyen tisztikarral lehet a társulatnak olyan nagyszabású befolyást érvényesíteni, amilyen megilleti, és csak így lehetséges azon nemes missziót teljesíteni, amelyre hivatva van. (Bírta: im. 61.) [12] Vö.: BAZmLt. BmLt. Közgy. jkv. 254/4434-1908., 18/1912. 1914-ben Olasz György főmester 560,40 K., Geszler Frigyes főmester 537,60 К adóalap alapján lett virilista. (A legnagyobb adóalap 8660 К volt, Melcer Aladárföldbirtokosé,a Rimamurány bányaigazgatója a 4. [6788 K] Rösch Frigyes kohóigazgató a 7. [6218 K] és Faragó Gyula gyárigazgató a 12. [5408 K], Allender Henrich a diósgyőri gyár főnöke a 15. helyet foglalja el [4482 K].) A Rimamurány igazgatósága egy vállalatról szóló — általa rágalmazónak ítélt — cikkre hivatkozva megállapította, hogy a kereset sok munkásnál „többre rúg egy miniszteri fogalmazó fizetésénél. ..” (OL. RMST. It. Z. 366. Rm. 1881.) [13] 1906-ban, amikor a kormányzati válság során a megyei közgyűlés sorozatosan kormányellenes határozatokat hoz, a diósgyőri gyár tisztviselői sorra lemondanak tagságukról. (Vö.: BAZmLt. BmLt. Közgy. jkv. 1906.) [14] Vö.: Borsodi Szemle, 1980. 3. sz. 71-78. [15] LKM it Régi ir. 5. cs. 41857/395-1904. Püm. XVI. oszt. (Vö.: Források. 237-238.) [16] BM. 1904. október 22. — 5515. sz. és a KM. 1904. október 22. 73073. sz. rendeletek. [17] A Kerületi Kereskedelmi és Iparkamara Miskolcon 1879-ben jött létre. Hatásköre előbb két megyére (Borsod és Gömör) terjedt ki, majd a budapesti kerülettől hozzácsatolták Heves megyét is. Vö.: Sugár Ignác: A Kereskedelmi és Iparkamara. Miskolc, 1905. Az iparkamarákra vonatkozóan lásd részletesen: Ferenczi Imre: Sztrájk és szociálpolitika I. Budapest, 1907. 365-377. [18] Szentpálira vonatkozóan lásd a 30. és 32. sz. jegyzetet. Radvány István 1832. december 10-én született Rozsnyón. Szülei itt jómódú vászonfehérítő iparosok voltak. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte. Előbb jogi pályára készült, de bátyja hirtelen halála után (ki 1884-49-ben Felső-Magyarország kormánybiztosa volt, s e tevékenység közben halt 220
