Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Lehoczky Alfréd: A forradalmi munkásmozgalommal szemben álló ideológiai és politikai törekvések a századfordulón Borsod megyében
meg) kereskedői pályára lép. Kereskedelmi iskoláit Pesten és Bécsben végezte el. 20 éves korában egy nagy kereskedőház főkönyvelője Bécsben. Dolgozott Pesten és Pozsonyban is. 1865-ben 32 pályázó közül elnyeri a Borsod-Miskolci Gőzmalom igazgatói állását. A vállalat vezetése alatt érte el első fellendülési szakaszát. Kiterjedt közéleti tevékenységet folytatott. 1871-től - létrejöttétől - elnöke a Kereskedelmi és Iparkamarának. Tevékenységéért királyi tanácsosi címmel, majd vaskorona renddel tüntették ki. Elnöki funkcióját azt követően is megtartotta, hogy 1896-ban a Gőzmalom igazgatóságából nyugdíjazták. (Vö.: Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői. Élet-és jellemrajzok. Bp. 1887. 17-19.) Sugár Ignác (Miskolc, 1860). jogi tanulmányokat végzett (1879—83.) Budapesten. Előbb ügyvédi gyakornok, majd államvasúti tisztviselő. 1890-ben a Kereskedelmi és Iparkamara segédtitkára, 1903-tól titkár. [19] Az ipartársulat - mely alapvetően a kis- és középipar védelmét szolgálta - 1842-ben jött létre. Folyóirata, a Magyar Ipar, jelentős befolyással bírt a munkáltatók között. Vö.: Gelléri Mór: Hetven év a magyar ipar történetéből. (1842—1912.) Budapest, 1912. [20] Matelkovits kifejtette továbbá: „Talán lehetséges drákói rendszabályokkal még rövidebb időre rendet teremteni, talán okos kormányzati intézkedésekkel el lehet érni az egyik, vagy másik gazdasági ágban a munkásoknak a munkaadókkal való együttműködését; talán lehetséges, hogy egyes vidékeken egy-egy földesúr vagy gyártulajdonos patriarchális magatartása a munkások jó érzületét még egy időre fenntartja; nagyban és egészben azonban az úgynevezett társadalmi kérdés fel van kavarva, a társadalmi béke megzavartatott, és az eddigi gazdasági viszonyok organikus változásának kell bekövetkeznie. A cél nem lehet más, mint a szociális béke, a munkásoknak a munkaadókkal való kiengesztelődése . . . Matelkovits szerint erre a munkaadók nem képesek még. (Gelléri: im. 123.) [21 ] Gelléri im. 621-622. és 624. [22] Kér. Ip. Kam. jel. 1903. [23] Uo. [24] Az iparkamara a társadalmi békéről a következőket mondja: „A társadalmi béke érdekében meg kell találni a kapcsolatot az egyes osztályok között, amire van lehetőség, mert a munkásosztálynak, amint emelkedik képzettsége és gyakorlati tudása, be kell látnia, amiként éppen azon külföldiek, akiktől tanításaikat minden hazai vonatkozás és alkalmazás nélkül gépiesen átveszik, kezdenek annak beismerésére jutni, hogy i^azi társadalmi munka és eredmény csakis kölcsönös méltánylással, engedményekkel végezhető. (Kér. Ip. Kam. jel. 1903.) [25] Az 1903. évi jelentésben írják, hogy az osztályok „társadalmi és gazdasági helyzete javítására irányuló mozgalmát” nem tartják „közgazdaságilag ilyen alapon nyugodtnak, ha éppen a meggyengült és fájdalom számos iparágban alig tartható kisiparosok ellenében oly követelmények támasztatnak, amelyeknek ez osztály jelen súlyos anyagi helyzetében eleget tenni nem képes, majd még keserűbb küzdelmet folytatván a megélhetésért, mint nem önálló munkás- osztály.” (Kér. Ip. Kam. jel. 1903. 23.) [26] Kér. Ip. Kam. jel. 1904. [27] Uo. [28] Uo. 1903. A Kerületi Iparkamara célkitűzései elérése - mint megállapította - az adott viszonyok között azonban „hajótörést szenvedett a munkásosztály illojális magatartásán.” [29] A BM. 1904/okt. 22.-5515. sz. és a KM. 1904. okt. 22./730 7 3. sz. rendeletéről van szó. Ez az Ipartörvény 92. és 151. §-hoz kapcsolódik. [30] Szentpáli István „nyugat-európai ízlést, széles látókörű tudást, modern városfejlesztésű programot hozott magával. Korábban „a miskolci városházán patriarchális kedélyesség, a táblabírói világból itt felejtett kellemes hivatali élet uralkodott.’ (Vö.: Miskolc-MVM. 130—133.) [31] Amikor Soltész Nagy Kálmán polgármester képviselővé történt megválasztását követően dr. Kovács Gyula vármegyei főügyész megválasztását megakadályozták, az új választáson, a három jelölt közül (Szentpáli, Kun József vármegyei főjegyző, Petró János ügyvéd), egyik sem kapta meg az első fordulóban az abszolút többséget (86-62-52 volt a szavazati arány). A második fordulóban Szentpáli Kunnal szemben 115-80 arányban győzött. (BAZmLt. MvLt. Tan. 189/1902.) [32] Érdekes az a jellemzés, melyet Bizony Ákos mond Szentpáli lemondását követő ünnepi törvényhatósági bizottsági ülésen. Szerinte „polgármesternek született... nem pedáns, nem bürokrata, nem hivatalnok, hanem egy városnak jólétét, előrehaladását, gyarapodását mindig szívén viselő modern gondolkodású, liberális demokrata, de egyszersmind humánus érzületű, mozgékony b leleményes és fáradhatatlan tisztviselő . Bizony szerint Szentpáli egy „csattanó bizonyítéka annak, hogy „az ún. történelmi osztály és a polgárság között nincs értelmi ellentét, melyet némelyek tudatosan vagy öntudatlanul folyton hirdetnek . ..” (BAZmLt. MvLt. Közgy. jkv. 1912/211.) 221
