Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Hőgye István: Hegyaljai vásárok, piacok, 1711-1849
és ünnepnapokon az Isteni tisztelet alatt egyaránt árulnak . . . azok eránt a’ szükséges rendelkezéseket megtenni, hogy a’ Templomba való harangozástul szünnyenek meg az árulástul. . .”44 Megyei határozat is született a boltok, piaci árulóhelyek, piacok „nyitva tartásáról” „ ... Vásárnapokon és Innepeken minden kalmár, füszerszámos, tobákos és más illyetén Boltok zárva maradjanak ... Mézeskalátsosok és más édességének nem kü- lömben a’ viasznak árulása Isteni szolgálatig meg engedtetik . . . húsnak, halnak, kenyérnek, gyümöltsnek, tejnek, vajnak zsenditzének városokban reggeli 9 óráig, falukon pedig az hol háromszori harangozás szokott lenni, a’ második harangozásig szabadon engedtetik . . ,”4S A vásár, piackezdésre megjelentek a vásározók, szekerekkel, zajdákkal, háti-, kézikosarakkal. Mivel a vásárokra távoli helységek, városok árusai jöttek legtöbben szekereken. Egyes áruféleségeknek különböző célszerű szekérfajták készültek, gyakori volt a gyékényes, ekhós szekér, amely télben a hóvihar, szél, nyárban a záporok, tűző napsütés ellen nyújtott védelmet. A vásárra készülők már előző este felszerelték az ekhót a szekérre, betették az üléseket, a kast, felszerelték a saroglyát, berakták az árut ládákba, kosarakba. Jellegzetes piacoló ládák, kosarak, puttonok voltak használatban. A zaj da a hegyaljai vásározók árufelhozó batyuja, a teher könnyítésére szolgál, mivel háton hordozható és előre még kosár köthető hozzá, a kéz szabadon marad. A gyalogosok, a közeli lakosok jártak így eladni és vásárolni. Tokaj, Keresztúr, Liszka, Patak vásáraira „hajón, csolnakon” is érkeztek, vízi úton érkezett a só, gyakran a fa, kompokon hozták át az élő állatokat a Bodrogon túlról. A vásártér bejáratánál a cédula, vagy vámháznál szedték a piaci vámot pénzben vagy természetben. Szokásban volt, hogy legelső vásárkor nem kértek semmiféle helypénzt, hogy „ . . . Vásárok tartásához a’ Nép annyival is inkább hozzá szokhasson az Első Vásár minden fizetés nélkül fog megengedtetni...”46 1788-ban a nagy éhínség miatt „ . . . hogy a’ szegény ügyefogyott kenyér és élelem dolgában szűkölködő nép néminemü- képpen segittessen tudtára adatik mindneknek, hogy Szemes Életnek és minden Eledelnek szabad el adása engedtetik, úgy attól sehol Vámot se Hely pénzt vagy egyéb néven nevezendő adót venni Piatz vagy Vásár szin alatt nem lehet... ha barmot avagy apróbb állatot (eladó) ... a Vásárra hajtand hasonlóképpen minden vámtól és adótól ment légyen . . .”47 — rendelkezett a megyei főjegyző. Egyes megtelepített közösségek, pl. a hegyaljai sváb telepek, községek egyes vásárokra, piacokra 5—10 évig helypénz fizetése nélkül járhattak, árulhattak. így jártak a hosszúláziak az újhelyi piacokra „ .. . múlt században (t. i. 1788.) megtelepítéstől egészen 1841-ig mindenkor szabad és háborítatlan joguk, gyakorlatuk léven, hogy az Ujhely városában tartatni szokott vásárokra bevitt áruktól helypénz fizetésre nem köteleztet- tek. . ,”48 Liszka városa 1743-ban a vásári forgalom növelése céljából a helypénzt csökkentette: „ . . . Minekutánna az előbbeni években már többször intézkedett arról a Nemes Város, hogy piaczán a’ béhozott termesztmények és áruk kelendőbbek légyenek a’ helypénz szedést korlátozta, az országos vásárai helypénzeit lejjebb szállította .. .”49 A vásárvámokat, helypénzeket a városók, ületve a piacbérlők, vásárfenntartó földesurak és a megye együttesen határozták meg, ezek szinte az egész korszakban egységes, alig emelkedő, változó szinten voltak. Állatvásárokban „ ... egy marhától akár ökör, akár ló légyen darabonként 1 1/2 krajczár, egy juhtól, disznótól, ketskétől darabonkint 1/2 krajczár.”50 Kirakodóvásárok vámdíjai a következők voltak, 1794-ben, melyet megyei határozat rögzített: „... legnagyobb sátor 24 krajczár (xr.) ennél kisebb 18 xr. A rend szerint való sátor 12 xr. Az apró portékások 6 xr. Ládán árulók 6 xr. Tarisznyások 4 xr. Sáfrá91
