Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Hőgye István: Hegyaljai vásárok, piacok, 1711-1849
Vásári, piaci élet A vásárok, piacok helyét a városok elöljárósága a földesúrral egyetértésben jelölte ki. Előbb az állat „baromvásár”, a terményvásár, valamint az iparcikk vagy kirakodó vásár együtt, egy helyen került megrendezésre, később helyileg is elkülönülve az állat-és terményvásárok a külső vásártéren, a kirakodó és heti vásárok a belső vásártéren, piactéren zajlottak. • A vásár fejlettségére, jelentőségére utal az a megjelölés, mikor a már említett vásárok, piacok mellett külön van halpiac, tej, baromfi, zöldség, virágpiac is. Ez a differenciálódás a vizsgált korszakban a Hegyalján még nem történt meg. Van ugyan olyan adat, mikor egy-egy termék árulására külön piacot hoztak létre, helyileg máshol, mint a szokásos piactér, mint pl. Sárospatakon a malomkövek piacát a kőbánya, kőfejtő mellett2 7 a tállyai hordóvásárt a hordóhitelesítő hivatal udvarán tartották. Egy-egy hegyaljai város esetében a vásár és piachelyek egymás utáni sorrendje nyomon követhető, így pontosan tudjuk, hogy a sárospataki vásárok legkorábban a vár kapuja előtt, később a vártemplom mellett, majd a mai Bodrog-hídnál, a Nagy utcában folytak.2 8 Sátoraljaújhely vásárhelyei a Hecskén, a Híd utcában (mai Rákóczi utca), a templom melletti téren voltak. Az itteni vásár áthelyezésének szükségességéről a következő indítványt tették: „ . . . Minekutánna a’ R.Catholicus Parochialis Templom előtt levő utzát el- szoritó Nemes Insurgensek emlékezetére fenn álló érdem oszlop . . . mind a’ tsinosság feltartására törekedő czél ... a’ heti és országos vásárok éppen ott tartatván, az eladásnál vevésnél meg esni szokott czivakodások és zörgések valamint a R.Catholicus Híveket a’, Templomba való meneteltől és az áhitatos foglalatoskodástól, úgy más részről az igazság ki szolgáltatásához meg kivántató figyelemtől a’ Bírákat ezen Ns. Vármegye Házánál elfogják és végre a’ marhák állásából ’s étetéséből származó szemét tsak nem ki tisztithatat- lanná válik a’ Vásárok a’ Hetskére leendő által tételének eszközlése végett egy ki küldöttség rendeltessen ki. . . . Előterjesztés jónak és igen helyesnek találtatott ezért az alispán 5 táblabiró, főjegyző és főfiscalis valamint az indítványozó főszolgabíró kiküldettek, hogy az ügyben beszéljenek a város földesurával .. ,”2 9 A vásártér megváltozásakor a városok egymást, de a vásáraikra gyakrabban járó távolabbiakat is tudatták, így Miskolc, Kassa, de még Debrecen is hírül adta vásári idő és helyének változását: „ ... barátságos és atyafiságos indulattal tudatjuk, hogy a Remete Szt. Antal napjára esni szokott vásárt, melly eddig a Városban bent szokott tartattni ennekutánna a Városon kívül a többi vásároknak szokott helyén (t.i. a külső vásártéren) tartatni rendeltük .. .”30 A korábban kimutatott időben és kijelölt vásárhelyektől eltérően is előfordultak vásárok, piacok, adás-vevések, ezeket „zugvásároknak” nevezték, és keményen üldözték, az árusokat szigorúan megbüntették. Az illegális vásárok sértették a város jogát, a piacbérlő érdekét, jövedelmét csorbították, hiszen nem fizettek helypénzt, vámot stb. és az igazi piaci forgalmat is csökkentve a városok iparos lakosságának is kárára voltak. Gyakoriságuk miatt szigorúan rendelkezett Tokaj városa 1686-ban: „ ... Mint hogy az elmúlt egynéhány esztendőben . . . Városunknak Törvényes Szokása és Privilégiuma ellen a Lakosoknak nem kitsiny károkra a Vidéki Szabad Királyi Városokban és egyéb helyeken lakozó Kalmárok és Kereskedő Rendek minden tartózkodás nélkül rend szerint való Országos Sokadalmakon kívül Városunkba ki jönnek Piaczunkon Sátort vontának, Árujukkal ki rakodtanak, addig amigh nekiek tecczett szabadossan árultanak .. . ezen Város Lakosinak Kárával.. . Vidékiek közül akár Sátoros, akár Kádas akár Puttonos Kalmár légyen senki meg ne merészellye próbálni, hogy hírünk nélkül Sokadalmakon kívül Váro89