Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)

Csizmadia Andor: Urbárium és közigazgatás a feudális kori Apátfalván

tisztjét becsületesen megvendégelje ebéddel, vacsorával s a hozzá való itallal. De megválthatja ezt a kötelességét 1 tallérral s akkor semmit sem tartoznak adni (14. pont). A későbbi urbárium a mentességről ismét nem szól, de ez a mentesség Apátfalván mindvégig fennállott, sőt nemcsak a dézsmára, hanem minden más adózásra (állami és vármegyei adóra is) kiterjedt. Ez utóbbit a Mária Terézia-féle urbárium is megerősíti és a bírákat „az Uraságnak ne talántán teendő szolgálatokért, avagy akár minémü más okért Portio-béli adózástól” mentesiti (9. p. § II).

Az esküdtek a bírságokból részesedtek, bár erre az urbáriumok nem tartalmaznak rendelkezést, sőt inkább az abususnak tiltását. De éppen hogy tiltják, látszik a szokás kialakulása. A borbírák valószínűleg természetben kaptak bort, ami a korcsma jövedelmére vonatkozó számadási utasításból tűnik ki. Hogy mennyi volt e címen a bevételük, nem tudjuk.

A nótárius a községi számadásokból kitűnőleg (1. alább) természetbeni szolgáltatásokat, útiköltséget és később 1/4 telek földet kapott természetben. A csőszöket, kerülőket ugyancsak természetben fizették.

A községi hatóságtól az úriszékhez lehetett fellebbezni. Az úriszék a földesuraság bírósága, mely egyrészt fellebbviteli fóruma a községi bíróságnak, másrészt elsőfokú bíróság a jobbágyok magánjogi és büntetőjogi peres ügyeiben, kivéve a nagyobb jelentőségű büntetőpereket, mert ezekben a szeminárium úriszékének nem volt hatásköre, ez ügyekben Borsod vármegye ítélkezett. Az úriszék elé olyan peren kívüli ügyek is tartoztak, amelyek a jobbágyság és a földesúr jogviszonyait szabályozták. Ezek között legfontosabb volt az urbárium megállapítása. Igen jelentős szerepe volt végül az úriszéknek a közigazgatás vitele feletti felügyeletben, különösen pedig a községi számadások felülvizsgálatában. Ezek is úriszéken történtek.

A község háztartása: A községi háztartás vitele a község bírája vezetésével az elöljáróság dolga volt. Az utalványozó hatóság és a felelős számadó egy személyben a község bírája. Az írásbeli teendőket, mióta a községnek jegyzője volt, ő látta el.

Apátfalva mezővárosnak vagyona nem volt. Kezdetben a községnek földje sincs, a Mária Terézia-féle úrbérrendezéskor azonban a községnek is, a nótáriusnak is kihasítanak 1/4-1/4 sessiot. A nótáriust ez a föld természetben illette meg, a községnek pedig közjövedelmére szolgált.

A községi bírónak kellett a számadásokat vezetni, bár a technikai vitelben a jegyző segített, mert a bíró legtöbbször írni sem tudott, de a számadások anyagi helyességéért a bíró volt felelős. A számadások vezetésének mikéntjét a XVIII. századi, már ismertetett Instrukció 7. pontja sorolja fel. A bírónak először fel kell jegyezni, hogy az előző bírótól mit vett át, mennyi volt a korcsma jövedelme, az újonnan felvett porcióra mennyit szedett kirovás szerint, végül a büntetésekből, valamint más kisebb jövedelmekből befolyó összegeket. Az Instrukció a bevételek elszámolására nem ad útmutatást. A számadásokat a földesúr vizsgálja felül, legtöbbször nem azonnal, hanem csak több évi számadást együtt, így 1803. november 10-én Egerben tartott földesúri konferencián (Conferentia Domi- nalis) egyszerre vizsgálták felül az 1796, 1797, 1798, 1799, 1800, 1801 és 1802. évi számadásokat. A földesúri konferencián a prefektus vagy rektor kanonok elnökölt (1803- ban pl. Fajer György), részt vett rajta a vicerector, az uradalmi fiskális és az apátfalvi tiszttartó, esetleg más uradalmi tisztek. A vizsgálatok igen alaposak voltak és keményen követelték, hogy a számadások megfelelően okmányolva legyenek, sőt nemcsak az alaki kellékekre terjedtek ki, hanem a gazdálkodás racionalizálására, a bíró kezére bízott községi javak gondos és hiánytalan kezelésére.

40