Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Csizmadia Andor: Urbárium és közigazgatás a feudális kori Apátfalván
A faluközösség életében nem kevesebb szerepet játszik az adózás: a földesúrnak és az államnak tartozó szolgáltatás teljesítése. A feudális kor egyenes adóját, az államot illető hadiadót (bellica) és a vármegyét illető háziadót (domestica) porták után vetették ki. A porta nem egyenlő a telekkel (sessioval), hanem meghatározott kulcs szerint időről időre állapítják meg a porták számát megyénként, úgy hogy előbb egy, majd 1609-től 4 egész telek vagy 12 zsellérház ad egy portát.13S A megyén belül a vármegye hatósága osztotta fel falunkint dicában az adót,136 a falun pedig a vármegyei hatóság kiküldöttjének, a földesúr megbízottjának jelenlétében a faluközösség tisztviselői állapították meg a községre kivetett hadi és házi adónak az egyes háztartásokra eső összegét. Az állami és vármegyei adó mellett földesúri adó (a cenzus) Apátfalván egy összegben lett kivetve. Mint az 1577. évi urbáriumban vallja a faluközösség, régebben telkenkint 1 forintot fizettek. Mikor azonban Apátfalva a béli apátsággal együtt a szarvaskői vár tartozéka lett, a községet Kapocsy kapitány idejében 20 ft., Mágocsi idejében 25 ft, Balay Kálmán várkapitány ideje óta pedig 32 forint fizetésére kényszerítették. Az 1654. évi urbárium szerint 100 tallért fizetett a község egy összegben, ezenkívül még minden ember 63 pénz adót fizetett. Az 1717. évi urbárium megtartotta a 100 tallért, vagy 150 Rénes- forintot, mint „Summát”, ennek fele részét Szent Mihály napján, fele részét Szent György napján tartozott a faluközösség az uraságnak beszolgáltatni. Az 1750. évi jobbágylázadáskor az apátfalviak felpanaszolták a királynőnek, hogy a földesúr az ő terhüket rendkívül felemelte. Azelőtt 100 tallért kellett egy összegben fizetni, most többet kérnek tőlük. Az uraság viszont azt vitatta, hogy a lakosság száma emelkedett, tehát az egy háztartásra eső összeg nem lett nagyobb. Fel is használta a lázadást s az akkor elfogadtatott 1751. évi urbáriumban már 200 Rénes forintot kívánt évenkint Apátfalvától. Végül a Mária Terézia-féle urbárium szabályozta és véglegesen rendezte a földesúri adózást. Negyedik pontjában ugyanis megállapította, hogy minden jobbágy és a maga házában lakó zsellér földesurának évenkint két részletben 1 forintot fizet adóképpen. A készpénzadó mellett voltak olyan szolgáltatások a földesúr részére, amelyek a jobbágy-, vagy zsellérháztartásokat egyenkint terhelték (robot, fuvarok, ajándékok), voltak azonban olyan ajándékok is, melyek az egész községet terhelték. Ilyenek az 1717. és 1751. évi urbárium rendelkezései szerint ünnepekkor (húsvétkor, pünkösdkor) egy bárány (v. újévkor) 1 őz, vagy egy ártány szolgáltatása. Mindezeknek kivetése, beszedése a falu- közösség feladata volt, mely saját maguk által választott tisztviselői, a bíró és az elöljárók által végezte. Az egyéni szolgáltatások kivetése nem jelentett különösebb tevékenységet, mert ez rendesen az urbáriumban volt megszabva. Akivetést a földesúr tisztje végezte, a falu- közösség csak segédkezett a behajtásban. Nagyobb szerepe volt a közösségnek az egész községre nehezedő adók kivetésében és behajtásában. Ezekért a közösség egyetemlegesen felelt és nem teljesítése esetén először a közösség vezetőit vették felelet alá, ami rendszerint fogságban vagy pálcázásban jelentkezett, de nem maradt el ilyenkor sem a közösség háztartásai ellen véghezvitt executio sem. A falvak lakosainak kellett fizetni a földesúr számára terményeik után a kilencedet (nonát), az egyház számára pedig ugyanilyen alapon a tizedet (decimát, dézsmát). Mivel Apátfalván a földesúr és az egyházi decimaszedésre jogosult személy egy volt, szokásjogi alapon - műit láttuk — eleinte csak egyféle szolgáltatást, a decimát, a Mária Terézia-féle urbárium óta azonban a nonát is, kellett adni. A XVIII. század végén, amikor a termény- gazdálkodást már itt is mindinkább pénzgazdálkodás váltja fel, s a földesúrnak a termények tizedelése, beszállíttatása, raktározása helyett sokkal előnyösebb volt az átalány- összegben való kiegyezés, olyan szerződést kötöttek az apátfalviakkal, hogy a község 3* 35
