Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)

Csizmadia Andor: Urbárium és közigazgatás a feudális kori Apátfalván

Az osztályellentét állandó feszültsége egybekovácsolja a falu közösségét, s a közösség sok vonatkozásban egységben teljesíti jobbágyi kötelezettségeit, osztja fel a határt és használja a földet, néha az úrbéres földeken felül közösen vesznek bérletbe földet vagy legelőt, melyért közösen vállalnak felelősséget, közösen osztják fel a rájuk egy összegben kivetett földesúri adót, a cenzust.12 9 A közösség választja tisztviselőit, a bírákat és esküdteket, akik viszont a közösség képviselői is a hatóságokkal szemben, de méginkább a feudális földesúri akarat végrehajtói, gyakran a pálcaütések súlya alatt az osztályelnyomás kényszerű kiszolgálói.

Apátfalva határában a jobbágyság a feudális korszakban háromnyomásos gazdálkodást folytatott, s ez a termelési rend átélte még az 1848-as jobbágyfelszabadítás korát, sőt az 1860. évi úrbéri rendezéskor is a község túlnyomó része fenntartani kívánta. Nincs biztos nyoma annak, hogy földközösség volt-e Apátfalván, az urbáriumok erre nem adnak felvilágosítást. Csupán az 1654. évi urbárium utal a földközösség nyomára, nem is a szántóföldeknél, csupán a réteknél. Az urbáriumban ugyanis ez áll: „A réteket minden esztendőben nyílra osztják”. Azt pedig tudjuk, hogy a nyilas osztás a földközösség rendjének szokott módja.130 Meddig tartott a földközösségnek ez a módja, nem tudjuk. A következő, XVIII. századi urbáriumokban már nem találjuk a földközösség nyomát, aminek oka bizonyára a csekély föld, a kicsiny parcellák, amelyek másutt is megszüntetik a földközösséget. Csupán a legelő használata marad közös, nemkülönben a faizás gyakorlása az erdőben, de a legeltetést, főleg az erdei makkoltatást és a faizást a földesúr által előírt szabályok szerint kellett gyakorolni.

Mi maradt hát meg a faluközösség szabályozó hatalmában? A háromnyomásos gazdálkodás nyomáskényszere, hogy a határ egyes részeiben csak őszit, a másikba tavaszit kellett minden évben vetni, mig a határ harmadik részét ugaron hagyták.1 31

Megtaláljuk azonban nyomát a faluközösség más intézkedéseinek is. Kevés a föld az apátfalvi határban. Főleg, hogy a XVIII. század folyamán kisebbedik a régi, Szarvaskő váráig terjedt határ, kevesebb a legelő az állat számára, noha a népesség szaporodásával, nemkülönben az uradalom majorsági gazdálkodásának felélesztésével kapcsolatban fokozott állattartásnak egyre több legelőre lenne szüksége. Az apátfalviak úgy segítenek magukon, hogy a monosbéliektől bérlik a legelőt. Ennek nyomát már a középkorban is megtaláljuk, mikor Monosbél birtokosai: Molnos-Béli Gergely, Gál és János, Pálnak fiai, valamint László és György, az előbbi Gergelynek fiai, András, György és János, Miklósnak, Pál fiának fia, valamennyien béli nemesek községszükségleteik fedezésére Keresztély béli apáttól kikölcsönöztek 33 forintot (forintját 100 dénárral számítva), s e kölcsön fejében zálogképpen lekötötték, mindaddig, míg az összeget lefizethetik, hogy mind a béli apátság, mind pedig Apátfalva jobbágyai marháikat és nyájaikat a monosbéli mezőkön, tarlókon és erdőkben legeltethetik.132

A török idők után az apátfalviakat újból a monosbéli réteken látjuk legeltetni, de 1767-ben a monosbéli közé(pbirtokos nemesek kivetkőztették őket ezekből a legelőkből. Mivel az apátfalvi legelőn nem tudtak volna marhájuknak elég eleséget találni, Kellet János szemináriumi prefektus megengedte nekik, hogy a csokvaiak által eddig bírt Kisme- ző rétjét kibéreljék.1 33 Ettől kezdve az apátfalvi faluközösség a kismezei legelőt évről évre bérli, s a bérletért 1801-ben egész telkenként 4 és fél Rforintot fizetnek, ez évben összesen 283 Rf. 30 kr-t. A szerződés szerint felét Balázs elején, másik felét Szent Mihály napján. Az összegért a faluközösség állt jót, mert mint a szerződés mondja, ha az összeget idejében „le nem tennénk, vagy tenni nem akarnánk, mindnyájan egymásért magunkra vállallyuk a szokott Executiot”.134 Úgy látszik a kismezei réten is' régen földközösség volt, mert a szerződés arról szól, hogy az apátfalviak a szemináriumtól ismét bérbeveszik „az Kiss Mezei Pusztán felosztatott Nyilassokat” három esztendőre.

34