Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Csizmadia Andor: Urbárium és közigazgatás a feudális kori Apátfalván
Panaszolták a jobbágyok azt is, hogy az előtt szabad korcsmájuk volt, most pedig bért kell fizetni. A szeminárium ezzel szemben azt vitatta, hogy szabad korcsma nem volt, ő méltányosan állapította meg a 10 Rénes forint bért, sőt megengedte a szabad sörárulást is. De „mivel jobbágyhoz nem illő nyakasságot visznek véghez, ezután a korcsmát elveszi tőlük” és az „uraság a törvényes hatalmával fog élni”. Az apátfalviak azt is felpanaszolták, hogy azelőtt 100 tallért fizettek, most többet kértek tőlük. Az uraság erre a lakosság számának növekedésével érvelt. Nemcsak az apátfalviak panaszkodtak a szeminárium ellen. Az apátsági birtok több községének jobbágyai is csatlakoztak a panaszokhoz. A bánhorvátiak nem bírják a be- kvártélyozási terhet.10 7 A mercseiek arról panaszkodnak, hogy rájuk hárul a királyi dézs- mabor beszállítása.108 Sa többi apátfalvi építkezésben, allodiális munkában igénybe veszik az északi jobbágyközségek lakosait, holott azelőtt ez nem képezte terhüket. A jobbágyok egyes sérelmei: pl. a Mező-családtól a malomjog visszavétele, a Hollócsaládtól az irtásföldek elvétele 1744-ben úriszék elé kerültek, a jobbágyosztályhoz tartozó panaszosokat azonban az úriszék elutasította.109 A terhek a következő években is egyre súlyosodtak, s a jobbágyok panaszai nemcsak Apátfalván, hanem az uradalom egyéb falvaiban is mindinkább szaporodtak, annyira, hogy a század derekán (1750—1) a sok keserűség felkelésben tört ki az egész völgy hosszában. A jobbágyok végső elkeseredésükben az uralkodóhoz fordultak panaszaikkal, amelyben remélték régi szabadságuk visszaállítását s az őket terhelő szokatlan szolgáltatások eltörlését. Közben megtagadták a jobbágyi szolgáltatásokat, ami viszont az uradalom sürgős és könyörtelen retorzióját váltotta ki. Előbb uradalmi (tiszti) kényszerítő eszközökkel próbálkoztak, mikor azonban nem vezetett eredményre, a megye hatóságát és kényszereszközeit vették igénybe. Az apátfalvi jobbágyok ennek ellenére sem veszik fel a munkát és ellenszegülnek a kényszerítésnek, sőt tettlegességre is kerül sor. Éjszakánként titkos gyülekezéseket tartanak a csűrökben, az erdőben, a kiküldött tiszteket most már fegyverrel zavarják vissza. A falvak egymás után tagadják meg a földesúri szolgáltatásokat és várják a kormányszék, illetve a királynő segítségét. Ágensük is van az udvarban, aki folyamodványukat közvetíti. A földesúr kívánságára azonban a feudális vármegye gépezete működésbe kezdett. Mielőtt az apátfalviak panasza tekintetében érdemi döntés született volna, a megye ki- eszközli a „lázadók” ellen a fegyveres közbelépést. Apátfalvát, az ellenállás fő fészkét a megyében állomásozó Splényi-légió öt százada veszi körül. A vezetőket elfogták s a megyei sedria „igazságszolgáltatása” funkcióba lépett. Míg a megyei törvényszéki eljárás folyt, megkezdődött egy új, minden eddiginél sokkal súlyosabb urbárium elkészítése. A helytartótanács kívánta a királyné intenciójára, hogy ne az úriszék készítse az urbáriumot, ami természetesen nem tetszett az uraságnak, elsősorban az egri egyház élén álló Barkóczy Ferenc gróf püspöknek. Mikor Gustini szemináriumi prefektus az urbárium Miskolcon leendő elkészítéséről neki jelentést tesz, válaszában arra mutat rá: Ámbár az én véleményem az volt — írja Barkóczy —, hogy azt előzetesen Apátfalván úriszéken összeült néhány tiszt készítse, e körülmények között azonban mégsem ellenzem, hogy Miskolcon legyen, ha a Nm. Magistratustól való azonnali jóváhagyásnak és kiadásnak reménye megvan. Uraságodat azonban kérem, buzdítom és intem, hogy annak elkészítésénél a szemináriumnak valami kárt ne okozzon . . . Azt a záradékot kellene . . . hozzáfűzni, hogy az uradalom más felmerülő esetekben is és szükségeikben hozzájuk, mint alattvalóihoz folyamodhat. És nem szabad őket az uradalom múlt elnézésével kezelni és engedékenységet velük szemben gyakorolni, hanem a jelenlegi állapot szerint más hasonló alattvalók állapotával és azokra nehezedő kötelezettséggel. És miért ne lehetne őket úgy kezelni, mint más uradalmaknak, vagy akár nekem alávetet27
