Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Kun László: Politikai harcok Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1956. november 18.-december 11. között
az udvarból. A fiatal suhancok, akik közül Oprendek Sándor az LKM-ből több ipari tanulót ismert, elhagyták az udvart. Az utóvédként maradt Oláh és Lukovics azonban rálőtt Oprendek Sándorra, aki életét vesztette.'30 Oprendek őrnagy meggyilkolása után Oláhék rálőttek egy szovjet gépkocsira. A szovjet katonák viszonozták a tüzet, mire a csoport szétszaladt. A városban folyó események résztvevői szerették volna elérni, hogy a nagyüzemek kivonuljanak. Az idő előrehaladtával ugyanis mind egyértelműbbnek látszott, hogy nem tudnak átütő erejű tömegakciót szervezni, hogy a lakosság józanabb rétege és általában a munkásság nem csatlakozik hozzájuk. Az LKM munkástanácsának vezetői Rimán és Solymári azonban a kivonulás ellen léptek fel — s mivel a munkásság amúgy is a felvonulás ellen volt, a jobboldali csoportokat és az általuk befolyásolható, demagógia iránt fogékony munkásrétegeket sikerült elszigetelni.131 A teljes kudarcot mindenképpen az jelezte, hogy hiába húzták meg az LKM nagykovácsműhelyének szirénáját, nem tudták a munkásokat maguk mellé állítani, hiába követeltek gépkocsikat a különböző intézményektől, hogy a bányászokat fellázítsák. Így nem maradt más lehetőségük, mint az orvlövészet, vagy az olyan akciók, mint a város szimbólumának, az avasi kilátótoronynak a felgyújtása. Az LKM munkástanácsához hasonlóan reagált a többi nagyüzemi munkástanács is. Ózdon a délutáni órákban ült össze a testület, hogy állást foglaljon a KMT sztrájkfelhívásával kapcsolatban. Kiszely a jelenlevő szovjet parancsnokhoz fordult, hogy engedélyezze a sztrájkot — hiszen a gyár csak 15%-os kapacitással dolgozik és így be lehet a kiesést hozni, ugyanakkor azonban félős, hogy a sztrájkellenes állásfoglalás esetén nem tudják a nyugalmat fenntartani. A szovjet parancsnok természetesen lebeszélte a sztrájkról, ezt az álláspontot elfogadták a munkástanács vezetői is, majd Kiszelyvel együtt végigjárták az üzemet a leállás megakadályozására. A munkástanács nemzetőrségének jobbszárnya viszont a fegyveres provokációktól sem idegenkedett. Mivel pedig nem tudták meggyőzni őket álláspontjuk veszélyeiről — a fiatal suhancokból álló csoportot teherautóra rakták és kiszállították Szilvásváradra, hogy hadakozzanak a saját szakállukra, ha akarnak, de ne veszélyeztessék Ózd lakosságát.13 2 December 11-én délelőtt újabb csoportosulás keletkezett Miskolc főutcáján, s a csőcselék ismét provokálta a nyomda épületénél őrséget álló szovjet katonákat olyannyira, hogy délelőtt 11 órakor ismét figyelmeztető sortűzre került sor. Ezt követően orvlövészek tüzeltek a szovjet katonákra és a lakosságra. A késő délutáni órákban a Szemere utca, Széchenyi út sarkán levő épület tetőteréből lőni kezdték a nyomda előtt őrségben álló szovjet és magyar katonákat. Egy szovjet katona halálos sebet kapott. A tűzfészket azonban az egyik harckocsi ágyúja nyomban elnémította, s a szovjet katonák, valamint a magyar karhatalmi szervek erélyes akciói nyomán este 9 órára helyreállt a rend a miskolci belvárosban.13 3 A miskolci tüntetések nem tudtak számottevő tömegeket megmozgatni. E provokációk szociális bázisának sajátos vonása volt, hogy teljes egészében hiányzott abból a munkásság. A tüntetésben részt vevő csoportok alapvetően két kategóriából kerültek ki. Az első kategóriát a közép- és általános iskolás gyerekek jelentették, akik a zavargások láttán nem jutottak el az iskoláig. Ezek adták a „tömeget” s ezért kellett a miskolci tanács V. B.-nek, valamint a rendőrségnek felszólítani a szülőket, pedagógusokat: „ne tűrjék, hogy a gyerekek utcai felvonulásban, zavarkeltésben vegyenek részt”, „ugyanis egészen fiatal gyerekeknek mondható ifjak is komoly zavarokat okozhatnak”.134 A zavargásokban részt vevő másik kategóriát részben a miskolci, részben pedig a Budapestről ezekben a napokban Miskolcra érkezett lumpen, bűnöző csoportok jelentették. A december 10-i tüntetés egyik fő szervezője egy Barta nevű tornyospálcai lakos volt, akit kétszer csalásért, kétszer fegyverrejtegetésért, egyszer okirat-hamisításért bün- 276
