Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Kun László: Politikai harcok Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1956. november 18.-december 11. között
tettek. Szeptember végén szabadult, és október 1-től volt az LKM munkása. Ő irányította az újságégetést, majd egy lopás miatt büntetett foglalkozásnélkülivel vezette azt a csoportot, mely megszólaltatta az LKM szirénáját. Az egyik halálos áldozat, Homonnai Gábor, egy 11-szer büntetett előéletű betörő volt. Válentet, a 10-i tüntetés egyik kulcsfiguráját, aki betörésért és lopásért többszörösen büntetve volt, az ellenforradalom szabadította ki a börtönből.135 A rendőri szervek 68 személyt állítottak elő 11-én. Közülük 31-et 13-án szabadon bocsátottak.136 Elfogtak több olyan személyt is, akik Budapestről érkeztek ezekben a napokban a városba. Kivétel nélkül kóztörvényes bűnözők voltak. Papp börtönőr főhadnagyot a rabok kínzásáért kevéssel azelőtt ítélték 5 és féléves börtönbüntetésre, Gulyás, Jakab köztörvényes bűnözők voltak, valamennyien az ellenforradalom alatt szabadultak a börtönből. Mellettük olyan figurák ügyködtek, mint Kiss, a Nagybátony-szorospataki munkástanács küldöttje, aki a bányaüzemeket és a DIMÁVAG-ot próbálta bekapcsolni az „országos megmozdulásba”. (Mellesleg a Horthy- rendszerben főjegyző volt.137) Kutatásaink során nem sikerült adatszerűén tisztázni, hogy az utcai zavargások — provokációk szervezése mely budapesti ellenforradalmi csoporttól indult ki. E zavargások, melyekhez hasonlóak ezekben a napokban az ország több városában lejátszódtak — a KMT munkástanácsokra alapozott kormányellenes akcióját voltak hivatva alátámasztani az „utca’ részéről — ami annál is inkább szükséges volt, mert a KMT december 8-i ülését követően egyértelművé vált, hogy a munkástanácsok nem egységesek a KMT támogatásában. Ezért nem tűnik indokolatlannak az az állítás, hogy a vidéki városokban lejátszódott provokációk fő politikai célja és remélt funkciója a munkástanácsok KMT körüli kormányellenes egységének megteremtése volt. A zavargások effektiv szervezése is Budapestről indult. Sajnos, a korabeli dokumentumok meglehetősen Borsodcentrikusan vizsgálták az eseményeket, így meghaladja lehetőségeinket a „Budapestről leküldött szervezők” fővárosi kapcsolatainak tisztázása. Feltűnő azonban, hogy a Budapestről érkező szervezők szinte kivétel nélkül olyan személyek voltak, akiket az ellenforradalom szabadított ki a börtönökből. Mindez nem zárja ki — bár nyitva kell hagynunk a kérdést — annak feltételezését, hogy a szervezők — pontosabban kezdeményezők zöme a Budapesten szétvert fegyveres csoportok embereiből került ki, mivel e csoportok koncentrálták a börtönökből szabadult bűnözőket. Az ellenforradalom kormányellenes utcai akciói kudarcot vallottak, nem tudtak számottevő tömegeket megmozgatni. Ugyanilyen kudarcot hozott Borsodban a sztrájk is a KMT számára. Kutatásaink során egyetlen olyan munkástanáccsal találkoztunk — a BVK munkástanácsa volt ez — mely a megyei munkástanács és a munkástanácsok határozata ellenére komolyan foglalkbzott a sztrájk kérdésével és jobboldali vezetői tanácsára Kazincbarcika villamosenergia-ellátását is meg akarta bénítani. A BVK azonban egy épülő, és a nágyüzemek mellett súlyát tekintve jelentéktelen gyár volt.13 8 A jobboldal sem a nagyüzemeket, sem pedig a szénbányákat nem tudta megbénítani. A Borsodi Szénbányászati Tröszt egyes üzemi munkástanácsainak delegációi nyomására december 8-án néhány, a KMT-ben részt vevő, minisztériumban dolgozó bányamérnök letartóztatása miatt ultimátumot juttatott el a szénbányászati minisztériumhoz, hogy amennyiben nem engedik szabadon a letartóztatottakat, a tröszt sztrájkba lép. A bányamérnököket szabadon engedték, így az üzemek nem álltak le — bár a termelésben egyes bányáknál komoly zavarok keletkeztek. A helyzetre azonban már nagyon jellemző volt a Borsodi Szénbányászati Trösztnél kialakult szituáció: a sztrájk kérdése nem a KMT, mint testület, különösen pedig nem annak politikája támogatásaként, hanem egy torz és hamis bányászszolidaritás jegyében, a letartóztatott bányamérnökök miatt került napirendre. E zavargások után (december 8-a szombat volt) 10-én 277
