Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Kun László: Politikai harcok Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1956. november 18.-december 11. között
komoly rétege helyesléssel fogadta.” Mindehhez hozzáfűzte — ami szintén megfelelt a valóságnak, hogy „az ózdi munkás dolgozik, de még nem bízik”.106 A gondolat azonban akkor teljes, ha ehhez hozzáfűzzük, hogy az ózdi munkás — és általában a munkásság — nagy többsége és komoly rétege az ellenforradalomban már nem bízott. A bontakozó közrend és a nyugalom jeleként a megyei munkástanács elrendelte, hogy az általános és középiskolákban „december 3-tól a hiányzás csak a rendtartásban foglaltak alapján igazolható, a tananyagot minden tantárgyból tovább kell tanítani”.107 A megyei lap munkatársa „békés vasárnap délelőtt” címmel számolt be a miskolci utcáról: „A miskolci Széchenyi utcán sétáló emberek — fiatalok és idősebbek — újsággal a kézben, vagy anélkül sétálnak . . . meg-megállnak egy-egy felirat, plakát előtt (a plakátragasztás és a népszerű röpcédulagyártás láza erősen a fagypont alá süllyedt). Nézegetik a boltok itt-ott szegényes kirakatait. Az arcokról eltűnt a félelem és az indulat nyoma. Megértőbbek, tárgyilagosabbak lettek az emberek, megnyugodtak a kedélyek, józanabbul gondolkodnak. Ezt tapasztaltam az utcán politizáló embereket hallgatva, a presszó illatos termeiben.”108 December első napjaiban alapvető változás jelei tapasztalhatók. Mind határozottabb körvonalakat ölt a kommunisták offenzív politikája, ezzel egyidőben pedig az ellen- forradalom politikailag is deffenzív helyzetbe szorul. Mindez — szoros összefüggésben a Budapesten kibontakozó eseményekkel, a KMT és a kormány viszonyának kiéleződésével, — politikai harc felerősödését vonta magával, s az erők felvonultatása jelezte: döntő ütközet közeledik. Az MSZMP megyei ideiglenes intéző bizottságának megerősítése érdekében az ideiglenes Központi Bizottság december első napjaiban Prieszol Józsefet bízta meg az intéző bizottság elnöki teendőinek ellátásával.109 A kommunisták szervezeti megerősödését és aktivizálódását jelezte, hogy december 8-án összeült az MSZMP első megyei aktívaülése. Az aktívaülés politikai beszámolóját az MSZMP IKB december 5-i határozata alapján elemezve az ellenforradalom okait, a párt taktikáját és a kommunisták soron levő feladatait, Apró Antal tartotta. A december 5-i határozat ismertetése igen jelentős ideológiai—politikai hatást váltott ki a jelenlevő kommunistákból — s az egyes hozzászólásokból, melyek nagyon élesen bírálták a megye pártszervezeteinek helyzetét, kibonthatók egy offenzív politika körvonalai. Kukucska János a megye (és a párt) politikai helyzetét elemezve, hangsúlyozta: „Nincs elég erőnk megvédeni a kommunistákat ebben a megyében, nincs bátorságunk síkraszállni a kommunisták védelmében. Nem merünk odaállni eléjük, hogy itt vagyunk. Az ellenforradalmi erők itt a megyében nagyon élesen megnyergelték a munkások jogos vagy olyan követeléseit, amik a munkások körében felvetődnek, de nincs kormány, ami azt meg tudná való- sitani. Nap mint nap új követeléseket tárnak elénk, mi pedig vagy védekezünk vagy gyakran a szánkat sem nyitjuk ki miatta. Nekünk szembe kell nézni azzal, hogy ilyen helyzetben állítsuk a tömegeket a kormány oldalára, a reakció oldaláról, ez pedig nehézséggel jár. A Kádár-kormány mellett és pártunk célkitűzése mellett bátor, harcos agitáció még nincs Borsod megyében.”110 Bár mindenekelőtt a helyzet bírálata révén — körvonalazódott egy alkotó, a korábbinál lényegesen harcosabb helyi politika, az aktívaülés nem volt mentes bizonyos torz vonásoktól sem, alapvetően két dolog miatt: részint a jelenlevő kommunisták el nem hanyagolható nagyságú csoportja továbbra is erősen szektás álláspontot foglalt el egy sor fontos taktikai kérdésben, mindenekelőtt a munkástanácsokhoz való viszonyt illetően, részint pedig az alapvetően fontos politikai kérdések tisztázása helyett a hozzászólások jelentős része Földvári személyének támadásával (vagy védelmével) foglalkozott. Szektás jelenségnek kell tekintenünk azokat a nézeteket, melyek követelték, hogy a „munkás269