Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Kun László: Politikai harcok Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1956. november 18.-december 11. között
egyfajta szocializmusért hadakozott, felhasználva mind azt az előnyt, amit egy ki nem próbált társadalom berendezkedési modell jelentett, a proletárdiktatúra MDP által sok tekintetben diszkreditált politikai gyakorlatával szemben. Ez az alapvető oka annak, hogy a revizionisták által kreált és vezetett üzemi munkástanácsok kétségbevonhatatlan befolyással rendelkeztek. A szovjetellenes nacionalizmus, a kormányellenes, szinte kizárólag érzelmi síkon és morális eszközökkel folytatott uszítás, a rákosista restauráció valóságban nem létező, de a jobboldal által megvalósult realitásként feltüntetett veszélye sok embert, a munkásság jelentős részét is befolyása alá vonta. Az érzelmek azonban mindinkább kezdték átadni helyüket a rációnak, s ez egyértelműen a kommunistáknak kedvezett. Már ekkor kezdett ugyanis ki- tapinthatóvá válni, hogy az ellenforradalomnak távolról sincs akkora tömegbefolyása, mint amekkorának szerette volna azt feltüntetni, a kommunistáknak pedig sokkal nagyobb befolyásuk van, mint azt maguk is hitték. Ahhoz azonban, hogy ezt a tömegbefolyást realizálni lehessen, hogy a tömegek „nem aktivitása” politikai cselekvéssé érlelődjön, fel kellett számolni azt a szavahihetőségi szakadékot, melyet a Rákosi—Gerő-klikk tisztességtelen politikája alapozott meg, s melyet a revizionisták, valamint az ellenforradalom polgári csoportjai nagyon tudatosan meglovagoltak. A kommunistáknak bizonyítaniuk kellett, mert csak és kizárólag csak a gyakorlati tapasztalatok győzhették meg a tömegeket. Mindezek következtében sajátos átmeneti helyzet alakult ki november végére a megyében. E helyzet legfőbb jellemzője az volt, hogy a személyes tapasztalatok és a kommunisták mind gazdagabbá váló érvelése nyomán az ellenforradalom már nem tudott, a múlt hibáinak visszatérésétől való indokolatlan, de érthető félelem és a jobboldal uszítása miatt a kommunisták még nem tudtak tömegeket mozgatni. December első hetében megérett a politikai helyzet a forradalmi erők általános ellentámadásának kibontakozására. Az ellentámadás kibontakozásának alapfeltételeit a politikai frontok polarizációja jelentette. E polarizáció megnyilvánult abban, hogy az emberek mind nagyobb hányada ismerte fel: véget kell vetni a közel másfél hónapja tartó politikai válságnak, normalizálni kell az ország életét. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy az élet normalizálása ellen tevékenykedő munkástanácsok jobboldala — bár aktivizálódott — elszigetelődése felgyorsult, a tömegek körében mind komolyabb fenntartások alakultak ki velük szemben. (Az elszigetelődés kézzelfogható jele volt a budapesti december 4-i nőtüntetés kudarca.) A polarizáció harmadik, de jelentőségét tekintve nem utolsó eleme kommunisták szervezeti és ideológiai megerősödése, aktivizálódása volt. A párt belső eszmei tisztulásához jelentős lökést adott az MSZMP ideiglenes Központi Bizottsága december 2—5-i ülésén elfogadott határozat, mely az ellenforradalomhoz vezető okok világos, egyértelmű és történetileg is helytálló tisztázásával megteremtette az elvi alapjait a lejátszódott események marxista értékelésének, s ezen az alapon jelölte meg a párt taktikai feladatait, hangsúlyozva, hogy a „kommunistáknak most elsősorban türelmes, felvilágosító munkával, meggyőzéssel, az ellenség leleplezésével és politikai elszigetelésével - s ha kell, fegyverrel is - küzdeniük kell az ellenforradalmi veszély ellen”.105 A kommunisták szervezeti erősödésének és politikai aktivizálódásának jeleként Budapesten megindult az a folyamat, mellyel a munkásosztály megkezdte az utca visszafoglalását. Borsodban nem került sor olyan akciókra, mint a Budapesten december 6-án lejátszódó kommunista tüntetések voltak. Itt ugyanis lényegesen nyugodtabb volt a helyzet, mint a fővárosban. A megye legszélsőségesebb jobboldali sajtóorgánuma az Ózd és vidéke is kénytelen volt elismerni, „hogy a csaknem egy hónapig tartó sztrájk erkölcsileg kezdte aláásni a forradalom (értsd a munkástanácsok K. L.) tekintélyét... a munkástanács határozatát, a munka megkezdésére ... a munkásság nagy többsége — 268
