Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)

Kun László: Politikai harcok Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1956. november 18.-december 11. között

munkástanács letartóztatott és csak később szabadon bocsátott tagjait, hogy egyedül nyilatkozik a megyei munkástanács nevében, hogy cserbenhagyta a diósgyőri munkásokat és azok követeléseit.95

Földvári helyzete, ha nem is vált labilissá, mindenesetre megrendült mind a párton belül, mind a munkástanácsok jobboldala, mind pedig a munkástanácsokon kívüli jobboldal előtt. A november végén-december elején országszerte kiéleződő politikai helyzetben Földvári megkísérelte a jobbról jövő támadások felszámolásával a munkástanácsok frontján stabilizálni önmagát, hogy az imigyen megerősített hátterével a párton belüli pozícióit is biztosítani tudja. Mindenekelőtt a jobboldal részéről rásütött „áruló bélyeget” akarta letörölni. E kezdeményezés a megyei munkástanács elnökségének diósgyőri tagjaitól indult, akik felvetették, hogy a munkástanács elnökségének nyilatkozatot kellene kiadni Földvári tevékenységét értékelendően. A javaslatot Földvári ellenezte, de másnap közölte a munkástanács elnökségi tagjaival, hogy gondolkozott a dolgon s helyesnek tartja a nyilatkozat közzétételét. Ő maga el is készített egy tervezetet, melyet átadott a munkástanács elnökségi tagjainak véleményezés végett. így született meg a Tízek nyilatkozata, melynek alapvető jellemzője, hogy Földvári a Megyei Munkástanács elnökségi tagjai nevében az egekig dicsérte önmagát.96 A nyilatkozatot beolvasták a Borsodi Rádióba, s a sajtóban is közzé kívánták tenni, ezt azonban az intézőbizottság vezetői megakadályozták.

A következő lépés, mellyel Földvári jobbfelé kívánta pozícióit stabilizálni, a megyei munkástanács programjának kidolgozása és közzététele volt. E dokumentumot azért érdemes részletesebben tanulmányozni, mivel tudomásunk szerint ez a magyarországi revizionisták legrészletesebb, a munkástanácsokkal és a perspektivikus politikai berendezkedéssel foglalkozó programja.

Az általános program gyakorlatilag a DIMÁVAG Kiáltvány revizionista formuláit ismételte: „Munkás-paraszt hatalmat, igazi népi hatalmat, a magyar sajátosságoknak, a nemzeti hagyományainak megfelelő szocializmust akarunk”. Ennek érdekében:

— visszautasit minden kapitalista földesúri, ellenforradalmi és rákosista—gerőista restaurá- ciós kísérletet.

— Magyarország legyen független szabad szuverén ország „a kölcsönös érdekek, egyenjogúság, egymás belügyeibe való be nem avatkozás, szabad külpolitika alapján építse és működtesse kapcsolatait baráti együttműködését, a szocializmust, kommunizmust építő népekkel, minden országgal”.

— A nemzeti függetlenséget és szuverenitást a honvédségre és a fegyveres karhatalmi szervekre támaszkodva megvédik „minden támadó ellen”.

— A nép érdekeinek megfelelő belpolitikát akarnak: a közélet következetes demokratizálását, a nép tényleges vezető szerepét az országot érintő fontos kérdések eldöntésében, a jólét fokozását, békés termelő munkát.

Mindezen célkitűzések a politikai programban öltöttek konkrét formát. Politikai program követelte:

1. A rend és a nyugalom helyreállítása után a kormány kezdjen tárgyalásokat a Varsói Szerződés országaival a szovjet csapatok kivonásáról.

2. „A lehető leggyorsabban engedjék szabadon .ártatlan honfitársainkat. .. nem lehet bántódása senkinek, aki részt vett az október—novemberi eseményekben és nem követett el közönséges bűncselekményt...”

3. „Demokratikus általános, titkos és közvetlen választásokon a nép jogos érdekeit bátran és gerincesen képviselő hazafiakból kell megválasztani az országgyűlési képviselőket, Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányunkat.”

4. Március 15., október 6., október 23., január 1. Karácsony, Húsvét, Pünkösd másnapjai legyenek fizetett munkaszüneti napok.

263