Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Kun László: Politikai harcok Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1956. november 18.-december 11. között
5. A kormány minden erejével támogassa az üzemi forradalmi munkástanácsokat. A közeljövőben demokratikusan és titkosan válasszák újjá „népi hatalmunk községi, városi, járási, megyei szerveit. E szervekben nem lehet helyük sem a horthysta—fasiszta rezsimet, sem a rákosista—gerőista rezsimet végig hűségesen kiszolgálóknak”. 6. „A pártok életében és vezetésében, állami és közéletünkben nem lehet szerepük a karrieristáknak, talpnyal óknak, demagógoknak, fasisztáknak, nyilasoknak, a tőkések, a földesurak, a bárók kiszolgálóinak, csendőröknek és másoknak, a horthysta és a rákosista—gerőista rezsimet végig vakon, hűségesen kiszolgálóknak. Vezető állásban csak olyan kommunistáknak, más pártbelieknek és pártonkívüliek- nek lehet helyük, akik a marxista-leninista nemzetköziség mellett elsősorban magyarok, igaz hazafiak ...” 7. Nyílt tárgyalást kell rendezni Farkas, Gerő és Rákosi perében. 8. A népi állam védelmét elsősorban fegyveres munkászászlóaljakra és olyan fegyveres testületekre kell bízni, „melyek minden tekintetben népünk érdekeinek és hűséges szolgálatának vannak alárendelve”. 9. Fenntartják a sztrájkjogot. „A sztrájkot minden esetben saját és népünk érdekei, munkás-paraszt hatalmunk megszilárdítása érdekében használjuk fel.” 10. Egyetértenek és szolidárisak az írókkal és az értelmiséggel „akik elismerik a munkás- osztály vezető szerepét és a szocializmust”. 11. Többpártrendszer legyen. Legyen pártja a munkásosztálynak, a parasztságnak, a kisembereknek, de minden párt a szocializmus talaján álljon. „A szocializmus talaján álló pártok szervezése és működése népünk elidegeníthetetlen joga.” 12. A megyei munkástanács ellenőrizze a régi közigazgatási apparátus és annak végrehajtó bizottsága munkáját. A közigazgatási apparátust a régi végrehajtó bizottságok irányítsák felelősen. A program gazdasági, szociális és kulturális kérdésekkel foglalkozó harmadik fejezete szó szerint ismétli a DIMÁVAG Kiáltvány hasonló követeléseit, s ahhoz képest mindössze három új elem van benne: — követeli a beszogáltatás eltörlését (ami egyébként már régen megtörtént), a parasztság anyagi helyzetének javítását és a parasztsággal szemben - a tagosítás és a szövetkezetszervezés terén — elkövetett törvénysértések jóvátételét. — Az infláció megakadályozása érdekében fel kell lépni minden olyan jelenség . . . törekvés ellen, mely zavarja a termelést. — Mindenkinek küzdenie kell a spekuláció, üzérkedés ellen.9 7 A megyei munkástanács november 4-én a Borsodi Rádió, november 5-én pedig az Északmagyarország útján is közzétett programja — miként az előzőekből látható — alig tartalmazott új elemet a megyében született revizionista előzményeihez, mindenekelőtt a DIMÁVAG Kiáltványhoz képest. Egy sor kérdésben burkoltabban, finomabban fogalmazott. Nem semlegességet követelt, hanem szabad külpolitikát, s ehhez független szuverén országot. (Kézenfekvő viszont, hogy mindenféle politikai egyezmény, így a Varsói Szerződés is az abszolutizált függetlenség korlátozását jelenti, a „szabad külpolitikát” megfosztja szabadságától.) Nem ítéli és utasítja el november 4-ét, a szovjet segítségnyújtást, de „minden támadó” ellen meg kívánja védelmezni az ország határait. Az árnyaltabb fogalmazás ellenére azonban a program minden olyan lényeges követelést tartalmazott, melyet a megyében ügyködő revizionisták valaha is megfogalmaztak. Mindezek mellett egy általános megjegyzés kívánkozik ide. A program sok olyan elemet tartalmazott, ami önmagában, sőt általában véve helyes álláspont volt. A helyes politika követelése azonban a múlt és jelen — raffmériát nem nélkülöző — megtagadását jelentette. Magyarország szuverenitásának, a nép igazi vezető szerepe érvényesülésének, 264
