Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Kun László: Politikai harcok Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 1956. november 18.-december 11. között
kommunisták egy részénél is — létező félelmet — aggodalmat, szembefordítsák a tömegeket a szerveződő új párttal.58 Emellett azonban mind határozottabb formában jelentkeztek az üzemi munkástanácsok tagjai körében azok a nézetek, hogy nincs szükség pártra, mert a munkásosztály hatalmát és érdekeit híven képviselik az üzemeken belül a munkástanácsok és a szakszervezetek. Az üzemi munkástanácsok revizionistái a jelek szerint meglehetősen világosan látták, hogy hosszabb távon hatalmi kérdésről van szó, arról, hogy ki irányítja a politikát és gazdaságot, a munkástanácsok vagy a párt. A pártszervezés általános elutasítását — éles viták után ugyan — a megyei munkástanács vezetőinek sikerült felszámolniok, s elfogadtatni az üzemi munkás- tanácsokkal egy forradalmi munkáspárt megszervezésének szükségességét — mint elvi lehetőséget.59 Attól függetlenül, hogy a Földvári által elképzelt MSZMP alapvonásaiban különbözött a kommunisták által elképzelt párttól, a megyei munkástanács vezetőinek pártszervezéssel kapcsolatos állásfoglalása, melyet az üzemekben sem rejtettek véka alá — kifejezetten konstruktív v'olt, mert leszerelte az üzemi munkástanácsok revizionistáinak — jobboldalának azt a gyakorlatát, mely általában és kategonkusan elutasította a párt szervezésének engedélyezését. Az üzemi munkástanácsok jobboldala a nagybudapesti KMP-től kapott inspirációk alapján november végén taktikát változtatott s ezzel kezdetét vette a pártszervezés kérdésében kiéleződött politikai harc harmadik szakasza. Miután ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy a párt szervezését sem fizikai terrorral, sem politikai, ideológiai eszközökkel nem tudják megakadályozni, mert az MSZMP él és létezik — a korábbi taktika elemeinek fenntartása mellett felerősödött az a revizionisták által képviselt álláspont, hogy a párt politikai szervezet, a párttagság magánügy, ennek folytán a pártnak semmi helye nincs az üzemekben. Ez az álláspont Ózdon is és az LKM-ben is egyértelműen és bizonyíthatóan a KMT küldöttjeinek jelenlétében, illetve a KMT november 29-i határozatának hatására jelentkezett. Ózdon a munkástanács egyes vezetői szindikalista alapokon utasították el a párt szervezését. A szakszervezeti mozgalomban általánosan hatottak azok a nézetek, melyek a szakszervezeteket függetleníteni akarják a párttól és csak érdekvédelmi szervvé akarták fejleszteni. Ilyen értelemben foglalt állást a Szabad Szakszervezetek Borsod-Abaúj- Zemplén megyei Bizottsága is: „A Szabad Szakszervezetnek teljesen függetlennek kell lennie a pártoktól, valamint az állami szervektől és a munkásság jogos érdekvédelme biztosítását kell tekintenie feladatának. A jogos követelések maradéktalan megvalósításáért kell küzdeniük a sztrájkjog további fenntartásával és szükségszerű alkalmazásával.”60 Az ózdi nagyüzemi munkástanács november 28-i ülésén, ahol a KMT egyik küldöttje és a Kohászok Szabad Szakszervezetének küldöttjei adtak tájékoztatást a KMT november 21-i üléséről, határozat született, hogy a nagyüzemi munkástanács képviselteti magát a Kohászok Szabad Szakszervezetének budapesti vezetőségválasztó értekezletén. A küldöttség vezetőjének a munkástanács elnökhelyettesét, Kiszelyt választották meg.61 Ezt követően Kiszely — akit december 5-én az ideiglenes üzemi bizottság elnökének is megválasztottak — a szakszervezet hatalmi pozícióit féltve a munkástanács jobboldalával egyetemben szembefordult a pártszervezéssel. Mint mondotta: „Akkor arról volt szó, hogy üzemi szakszervezetnek kell lenni. Akkor nem tartottam helyesnek, hogy az üzemben pártszervezet alakuljon, mert a szakszervezetet akadályozta volna.”62 Álláspontjuk azonban Ózdon a munkástanácson belül sem tudott felülkerekedni, mert a munkástanács elnökét, Antalköz Józsefet megválasztották az MSZMP üzemi intéző- bizottsága tagjának, néhány nappal később pedig elnökének, s Antalköz — aki sohasem 255
