Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Seresné Szegőfi Anna: Miskolc város víz- és csatornahálózatának történetéből, 1884-1944
az építési szabályrendelet alapján a szabadkiömlők megszüntetésére, csatornabekötésre kötelezték és szabálysértési eljárást inditottak. A vizsgálatban részt vevő tiszti orvos hathatósabb és gyakoribb ellenőrzést kért a várostól a szabálytalan szennycsatornák megszüntetése érdekében. A vízvezeték- és csatornahálózat igazgatása Az építkezés időszakában a város igazgatási teendői elsődlegesen ellenőrzési feladatokból álltak. A feladatok irányítására vízvezetéki és csatornázási szakértői állást rendszeresítettek.4 4 A határozat kimondta, hogy a szakértő feladata az előkészítő munka koordinálása, az építés felügyelete és ellenőrzése. A szakértői megbízatás a szabályrendelet jóváhagyásával igazgatói kinevezés formájában élt tovább. Az állásra Pazár István gépészmérnököt alkalmazták, 1910. január 27-től mint vízvezetéki és csatornázási igazgatót. Törzsfizetése 6000 kor. volt ehhez járult 1200 korona lakbér, 800 korona működési pótlék, 2000 korona építési pótlék, ez utóbbi az építkezések befejezéséig. Munkájának segítésére 1910. április 1-től segédmérnököt alkalmaztak Sipos Schilhanek Gyula gépészmérnök személyében. Az építési munkák előrehaladtával az üzem igazgatásának szabályozása is előtérbe került, szabályozni kellett az igazgatóság hivatali munkáját, gazdálkodásának mikéntjét s nem utolsósorban a közüzem használatának módját. 1910-ben a város már kidolgoztatta az üzemigazgatási rendszabályokat tartalmazó szabályrendeletet.4 5 A közgyűlés három esetben tűzte napirendjére a részletes tárgyalást, s mindhárom esetben el is halasztották a közgyűlés határozatképtelensége miatt. Végül 1910. november 17-én rendkívüli közgyűlés tárgyalta és fogadta el a szövegezését. A szabályrendelet belügyminiszteri jóváhagyása azonban nem érkezett meg, a minisztérium átdolgozást rendelt el, s így 1912-ben új formában ismét megalkották a rendszabályokat. 1912-ben a városi közgyűlés három szabályrendeletet alkotott a víz- és csatornahasználatról.46 Az első „A város területén fekvő épületek és telkek vizvezetéki és csatornázási berendezéseiről” a házi csatlakozások bekötésének módjáról, a házi berendezések műszaki adatairól intézkedett. A második a vízvezeték és csatorna használatát, a harmadik pedig a víz- és csatornailletéket szabályozta. A szabályrendeletek a belügyminisztériumba kerültek, ahol néhány módosítást kértek a szövegben. A város beszámolója értelmében a módosítást nem tudták végrehajtani, mert az üggyel megbízott előadó bevonult és a hivatal létszámának megfogyatkozása nem tette lehetővé, hogy foglalkozzanak ezzel a témával. 1912. október 30-án közgyűlési határozattal — minisztériumi engedély nélkül — életbe lépett a szabályrendelet a vízvezeték és a közcsatorna használatáról.4 7 Az indoklásban szerepel, hogy a közmű berendezéseit szándékosan rongálja a lakosság, a tettesek ellen a városnak nincs módjában eljárni, tekintve, hogy a tiltásokat és megtorló rendszabályokat tartalmazó szabályrendelet még nem lépett életbe. A későbbi években is azt tekintették megoldásnak, hogy sürgős intézkedés címén közgyűlési határozatot hoztak, így történt pl., hogy 1912. június 27-én határozattal életbe léptették a szabályrendeletnek az épületek és telkek házi csatlakozásairól intézkedő részét a vállalkozók által építendő berendezések egységesítése érdekében, 1913. július 1-én pedig megszavazták az érvénytelen szabályrendeletben szereplő illetékeket.48 Az igazgatóság szervezetének felállítását is „rövid úton” intézték el, 1916. január 31-én határozatot hoztak az üzem létszámáról, a tisztviselők hatásköréről, feladatairól.49 190