Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Seresné Szegőfi Anna: Miskolc város víz- és csatornahálózatának történetéből, 1884-1944
megépített vízvezetékeket, a római városok csatornahálózatát. Európa és Magyarország városai a századfordulóra jutottak el arra a gazdasági és kulturális szintre, amikor a városok tervezése és rendezése központi probléma lett, s a közüzemek kiépítése kezdetét vette. Hozzájárult ehhez a technikai fejlődés is, különösen a XIX. század közepén megjelenő vascső, ami helyettesítette a kezdetleges tégla- és cserépcsöveket, s az építkezéseknél elengedhetetlen vasbeton használata. Magyarország városainak fejlődése a kapitalista gazdaság fejlődésével egyenes arányban. a nyolcvanas években vett nagy lendületet. A lakosság számarányának növekedésével együtt nőtt a városok gazdasági súlya, itt halmozódott fel a kereskedelmi és banktőke. A tőke jelenléte a városok gazdálkodásában is megmutatkozott, kiépült a városi kommunális szolgáltatások hálózata; az utak, a közüzemek, a közművek, napirendre került a városrendezés problémája. 1908-ban a 26 törvényhatósági jogú város közül 18-ban volt csatornahálózat és 13 városban vizmű. (Magyar városok statisztikai évkönyve Bp. 1912.) Miskolc népessége a századfordulón 43 096 lakos volt. a törvényhatósági jogú városok közül Pécs 43 982, Kassa 40 102, Kolozsvár 49 295 lakossal állt ehhez a számhoz legközelebb. 1908-ban Pécsen nyílt csatornahálózat volt — egyedüli az országban —, Kassán 27,41 km hosszú úsztató rendszerű csatorna, Kolozsváron 35 km ugyancsak úsztató rendszerű. A Miskolcon kiépülő 30,32 km hosszú csatornahálózat így kielégítőnek mondható országos viszonylatban is, a csatornarendszer pedig modernebb volt, hasonló csak Nagyváradon épült 15 km hosszúságban. Országos viszonylatban az építkezéssel sem késett el Miskolc, 1908-ban csatornázatlan volt a 82 122 lakosú Szabadka, a 60 883 lakosú Hódmezővásárhely, az 56 260 lakosú Arad, az 53 033 lakosú Temesvár. A vízmű építését illetően is az országos fejlődéssel arányosan haladt Miskolc, azonos időben építette a közművet a 75 006 lakosú Debrecennel, az 53 033 lakosú Temesvárral és az 57 812 lakosú Kecskeméttel. A vízművek építésének időpontja is tanulságos összehasonlítással szolgál: Budapest vízműve 1868-ban épült, ez volt az országban az első, ezt követte Győr 1884-ben, ugyanabban az évben amikor Miskolc tanácsa elhatározta az építést. A sorban következő Pozsony 1886-ban, majd Pécs 1892, Nagyvárad 1895, Arad 1895, Selmecbánya 1898, Kolozsvár 1898, Komárom 1902, Szeged 1906, Kassa 1906, Marosvásárhely 1908, Debrecen 1909-ben kezdte meg a vízszolgáltatást. A nagy közműépítések idején Miskolc város még nem tartozott a törvényhatósági városok sorába, de fejlődésének és fejlesztésének üteme már ezekéhez volt hasonló. A városokban megoldásra váró nagy feladatokhoz pénzre és szervező egyéniségekre volt szükség. A századforduló és a század első évtizede a nagy polgármester egyéniségek működését is jelentette, Miskolcon a teoretikusként is országszerte ismert Nagy Ferenc és Szentpáli István neve érdemel emlitést. A pénztőke előteremtésének egyik legnagyobb akadálya az volt, hogy a városok gazdasági és közigazgatási szervezete a vármegyék mintájára épült, nem biztosított gazdálkodási önállóságot a városoknak. A megyékhez viszonyítva a városokban a társadalmi háttér is másképp alakult, a hatalom az ipari és kereskedő burzsoázia kezében volt,'érthetően politikai gyakorlata is a gazdasági célok felé irányult. Az önállósodásuk érdekében a városok szervezkedtek, s bár a végleges megoldást az önálló városi törvényt nem sikerült kiharcolni, gazdasági eredményeket értek el. A közös mozgalom egyik eredménye volt, hogy a nagy városi beruházásokhoz szükséges pénzalapot az 1909. évi adótörvények legalább részben biztosították. A következő lépés az 1912. évi 58. te. a városok fejlesztéséről, amely a városoknak állami segélyezést irányzott elő. Ez a törvény a városok gazdasági ügyekben hozott határozatainak végrehajtását is megpróbálta gyorsítani azzal, hogy a felügyeleti jóváhagyást egyszerűsítette; hogy erre mennyire szükség volt, arra jó példa a Miskolci vízvezeték, ennek 1884-től 176
