Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Dömötör Sándor: A „kegyetlen betyárvilág” és Jáger Jóska balladája
Palóczy László, Borsod megye főjegyzője hivataloskodása alatt nemcsak a sokasodó bűntetteket igyekezett megtorolni, hanem a köztudat formálásával, az erkölcsi érzék nevelésével is próbálkozott. Pályája kezdetén, 1818-ban Fodor Pál geszti lakos különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkossága ügyében a halálos ítéletet minden helységben vasárnap és ünnepnapokon a templomnál egybesereglett nép előtt a járási szolgabírákkal is kihirdettette. Szigethy Mihály miskolci tipográfus az ítélet szövegét a megyei nótáriusi hivataltól kikérte és ömlőn költségén kinyomtattatta.19 A gyilkos tett valóban olyan felháborító volt, hogy Palóczy joggal bízhatott a további bűncselekmények megakadályozásában a közönség segítségére és támogatására. A kis ponyvafüzetben közzétett hiteles leírás szerint a raboskodó Fodor Pál 53 éves geszti lakos 1817. pünkösd hava 5. napja reggelén az egri születésű Csatári Mária 16 éves leányt a tibolddaróci határ Teknővölgy nevű részében a kezében volt fűzfadoronggal oly nagy erővel verte főbe, hogy a leány azonnal meghalt. Fodor Pál ezután Csatári Máriát nemcsak batyujától fosztotta meg, hanem ruháját és a lábán volt csizmákat is lehúzta. A holttestet egy közeli árokba bevonta és földdel behányta. Amikor elfogták, magát kisgyőri lakosnak, Kövesdről jövő utasnak állította. A nála levő holmikról azt mondta, hogy egy katonától vette át. Tagadása ellenére a bűntett elkövetése reábizonyult. Fodor Pál mér régebben tolvajkodásért, házfeltörésért, fegyveres kézzel elkövetett útonállásért és rablásért három és fél évi tömlöcöt, valamint 300 pálcaütést szenvedett. Meg- átalkodottsága miatt kegyelmet nem érdemelvén, a halálos ítéletet 1818. május 25-én Miskolcon végrehajtották. A ponyvafüzetszerű kiadványt tehát nem szenzációhajhászás szülte, hanem a szolgabíráknak segített az ítélet közhírré tételében. Az ítélet indokolása az olvasókat a törvény tiszteletére inti: „Tanulja meg kiki e példából, hogy egy jól elrendezett közönséges Társaságban (mai szavakkal: korszerűen elrendezett emberi társadalomban, közösségben) a Törvénynek, és a Felsőség Parantsolatjainak való pontos engedelmeskedés legfőbb Regula lévén, bizonyos büntetés nélkül a Törvényt és Polgár Társainknak Életét, Javait megbántani, s a Belső tsendességet zavarodásban hozni sohasem lehet.” Az indokolás utolsó szavai mutatják, hogy az ítélet széles körű ismertetésének nemcsak morális példát, hanem politikai intelmet is kellett szolgálnia. Az indokolás utolsó szavai mutatják, hogy az elrettentő bűnözés bemutatása jó alkalom volt a belső csendesség hangsúlyozására is. A belső zavarodások okai nem az árva betyártulajdon elleni vétségei voltak, hanem a hatalom kegyetlensége, amely vetekedett a Fodor Pál-féle megátalkodott gonosztevők rémtetteivel. Ezekről azonban nem esett szó. Másodsorban Jáger Jóska élettörténetével foglalkozunk, legalább oly mértékben, amennyire a felkutatott történeti adalékok lehetővé teszik. Az ismertetett ballada hőse nem képzelt, hanem élő történeti személy volt. Kilétéről az első nyomokat a már említett Palóczy László (1783—1861) Miskolcról 1830. december 3-án írott levelében találtuk.20 Palóczy 1807-től állt Borsod megye szolgálatában több mint harminc éven keresztül, előbb mint főjegyző, országgyűlési követ, majd másodalispán. 1806-ban iskolatársával, Ragályi Tamással (1785-1841) Segítő címen irodalmi-esztétikai folyóiratot adott ki, verseket írt, élete során sohasem szakadt el az irodalomtól.21 Miskolcról 1826. augusztus 18-án tudósította Pozsonyban Ragályit arról, hogy vele együtt választották meg Borsod megye követéül. „Fogadj el engem Követ Társadnak, s én Te hozzád azt a Baráti igaz szivet viszem fel, melly első ifjúságunktól fogva hozzád voltt köttetve.” — írja levelében. Ezután sűrűn váltottak levelet egymással, így került sor arra, hogy helyi érdekességként egy borzalmas rablógyilkosságról is beszámolt Ragályinak. Az eset Palóczy tudósítása szerint 1830. november 19-én történt. „Éjjel a Miskolcz és Diósgyőr között levő Dara őrlő malomra a haramiák rá ütöttek; a Molnárt megölték, a 141
