Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Csizmadia Andor: Urbárium és közigazgatás a feudális kori Apátfalván
tek, mégis a király, tekintve a károkat, amiket a béli monostor az ország hadaitól szenvedett, a kért poroszlói sóvámot (nagyobb szekerek után 2 sókockát, kisebb kocsik után pedig 2 dénárt) a monostornak adta.2 9 Ekkor építették újra a megrongált templomot s tetőzetét, s az is valószínű, hogy az épület mai alakját ekkor kapta. A monostor apátjainak sok gondot okoztak az anyagi ügyek. Erre mutatnak azok a törekvések, hogy a már elnyert kiváltságokat, bevételi forrásokat minden irányban igyekeznek biztosítani és megerősíteni. Az apát már 1240-ben megerősítteti IX. Gergely pápával azokat a dézsmákat, melyeket Kilit egri püspök a káptalan beleegyezésével adott a monostoroknak.30 1253-ban IV. Ince pápával újra megerősíttetik a dézsmák adományozását.31 Az apátság fénykora: A XV. század az apátság fénykora. Jó gazdasági érzékkel megáldott és szerencsés kezű apátok állanak az élén, akik rendbehozzák a sok falut felölelő, de lényegében kevés jövedelmet hozó gazdaságot és az esztergomi egyház támogatásával az apátság népei számára is sikerül némi szabadságokat biztosítani. Az apátok igyekeznek az apátsági falvakat benépesíteni. A fejlődő termelőmód mellett a szőlőkultűra terjesztésével több munkáskezet lehetett foglalkoztatni, s ebből több haszna volt az apátságnak. Egyházi téren is nőtt a fényűzés, növekedtek a szükségletek. Több jövedelemre volt szükség, amit a még bőségben rendelkezésre álló földeken több munkáskéz hozott. Az apátok előrelátók voltak és gyarapítani akarták jövedelmeiket. A földesurak azonban, ahonnan a jobbágyok jönnének, nem akarják engedni. Frigyes apát emiatt Zsigmond elé viszi panaszát, aki rendeletet is adott ki, hogy mindenki jobbágyait és népeit, akik eleget tettek tartozásuknak, szabadon engedje átköltözni az apátság helységeibe, mert az ország határozata szerint a szabad költözködés a királyi, az egyházi és a világi földesurak jobbágyaira egyformán ki van mondva. Meghagyja tehát a király a fő- és alispánoknak, szolga- bíráknak, hogy ha valamelyik földesúr a királyi rendeletet meg nem tartaná, azt a törvény és a királyi tekintély elismertetésére kényszerítsék.32 A béli apátok egyházi viszonylatban is némi tekintélyre tehettek szert, mert mikor 1429-ben Rozgonyi Péter egri püspök az általa alapított vagy helyreállított egervári pré- postság megerősítését kéri, V. Márton pápa Miklóst, a béli monostor apátját rendeli pápai biztosul az alapítás körülményeinek kivizsgálására.3 3 Ugyancsak megbízást kap V. Márton pápától a béli apát, hogy a Gathali János halálával megüresedett egri őrkanonokságnak Kerekeskúti János Balázs részére való adományozásánál járjon el.34 Két évvel később a pápa az egri egyházban levő Szent János oltárigazgatóságának betöltésekor — mely András pap megfosztása folytán üresedett meg, — azzal bízta meg a béli apátot, hogy a Tamás püspök által Miklós János kanonok részére való adományozásánál közreműködjék.35 Végül néhány nappal később ugyané Miklós János csázmai kanonoknak egri kanonokká való kinevezése ügyében járt el pápai biztosként a béli apát.36 Az apátság. hanyatlása: A század végén azonban ismét hanyatlani kezd az apátság. Úgy látszik, kikerül a ciszterciek keze alól, vagy csak a szerzetesek és a perjel maradnak ciszterciek, magát az apátságot pedig világi papoknak adományozzák. 1479—1495 körül ugyanis Péter nógrádi főesperes a béli apát.3 7 1483. Szent Imre napján Péter apát megjelenik az egri káptalan előtt s összegyűlt ügyeinek vitelére több meghatalmazottat vallott. Sok ügye lehetett ez időben az apátságnak. Valóban már 1470 körül az egri káptalan az apátság Magy (talán Bükkmagyaros) helységét lefoglalta. Kis-Bárcza helységet Zóláthi István mester, egri kanonok testvérével Bálinttal, Mathochi Pállal és Mihállyal foglalták el. Az apátság poroszlói birtokrészéről szóló okmányokat viszont Zalóki Antal testvérével Jánossal együtt tartotta vissza.38 Hasonló más erőszakoskodásokat követtek el a szomszéd birtokosok az apátság jobbágyain. Péter apát ezekért is panaszt emelt 1483-ban Báthori országbírónál, s mindegyik alkalommal igazságosnak találták az apátság panaszát.39 13
