Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Dömötör Sándor: A „kegyetlen betyárvilág” és Jáger Jóska balladája
A „KEGYETLEN BETYÁR VILÁG” ÉS JÁGER JÓSKA BALLADÁJA DÖMÖTÖR SÁNDOR A betyárokat, a XIX. század feudális rendjét megbontó rablókat a közvélemény az egymásnak ellentmondó emlékanyag hatása alatt hol aljas banditáknak tekinti, hol műveletlen társadalmi forradalmároknak tartja. Olyan szerencsétlen, elesett embereknek, akik nem önhibájuk miatt kerültek bajba, majd a bűnözés útjára, akiket a feudális rend kíméletlensége embertelenbett el. A bűnözések történeti folyamatai azonban azt mutatják, hogy a közrend elleni bűntettek és a társadalmi rend megváltoztatására irányuló cselekedetek közé még akkor sem lehet egyenlőségi jelet tenni, ha a bűnözések tömege látszólag egy társadalmi osztály körében észlelhető. A XIX. század első felének legendás rablóiról, a betyárokról szóló balladák sem a rablásokat dicsőítik, hanem a bajba került szegénylegények, a munka nélkül kóborlók dacos elégedetlenségét fejezik ki. Ilyen az a ballada is, amelynek történeti hátteréből, ennek egyes jelenségeiből kíséreljük meg mind népköltészeti, mind társadalmi gyökereit, legalábbis egyes, megragadható vonásait feltárni. Ujváry Zoltán jelenkori megfigyelései szerint Jáger Jóska a gömöri néphagyományoknak ma is kedvelt alakja. Ma is szívesen emlegetik erőszakos tetteit, merész cselekedeteit, csínyeit. Epikai hős: elsősorban a pásztorok körében emlegetik.1 A pásztorélet termelte ki azokat a sajátos körülményeket, amelyek közt az individuális társadalmi lázadás helyi jelenségei kapcsolatba hozhatók a forradalom tiltakozás archaikus formáival. Bár a betyárok kegyetlen rablók, gyilkosok, útonállók voltak, a pásztornép sajnálta ezeket a megbélyegzett embereket, akik ujjat húztak a hatalommal. A betyárok nem voltak a szegénynép támogatói, hiszen elsősorban az ő segítségükre szorultak. Hobsbawn angol társadalomtudós véleménye szerint a progresszív társadalmi tartalmat is hordozó banditizmus alapja, hogy a lakosság a helyi erkölcsök szerint nem tekintette bűnösnek a betyárt a hatalom túlkapásai miatt. Hobsbawn szerint nagyobb csapás nem érhetett társadalmi banditákat, akik közé a magyar betyárok is sorolhatók, mint ha elszakadtak a helyi forrásaiktól, élelmezőiktől, bűjtatóiktól. Előfordult azonban, hogy valóságos segítőik megkárosítására, társadalmi bázisuk lerombolására kényszerültek.2 Jáger Jóska is ilyen, környezetével ellentétbe kerülő primitív lázadó volt, akit egy ideig bújtatott, lappangtatott, segített környezete, az egyszerű nép, azonban kegyetlenkedései miatt végül is ellene fordult. Jáger Jóska balladája nem a búsongva mulatozó, csárdákban hejehujázó betyárok közé vezet, hanem a kegyetlen betyárvilág embertelenségeit mutatja be. A balladakutatók előtt régebben sem volt ismeretlen, bár első változatát csak 1870-ből ismerjük. Vargyas Lajos adattára 43 változatát tartja számon, ebből 4 erdélyi, 5 dunántúli, 12 alföldi és 22 felvidéki.3 Vargyas feltevése szerint a 43 változatban számontartott ballada hőse az elterjedésből kikövetkeztethetően a Palócföldön élhetett, a Jáger (uradalmi vadász-erdész, erdőkerülő) foglalkozásnév erdei 137
