Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Nagy Géza: Adatok Karcsa község közigazgatásának történetéhez
fizetőknek tudtokra adván az illető Földes Urak közzül előttünk megjelentek:. . . Kívántuk a Földes urakat leginkább a Legelők elrendeltetésére nézve addig is mig az öszvesitő Per elindittattva és bevégződne egyességre bírni, de a Földes Urak a tavaszkor gyakran előfordulható viz áradások miatt az adófizetők kívánságaikat ezúttal nem eszközölhetvén költsönös megegyezések mellett az adófizető nép javára abban álapodtak meg hogy tüstént Úrbéri Rendbeszedési per indíttasson és evégett Uriszék is üljön öszve. (1837. aug. 31.) Szirmay József kiküldött táblabiró, Dobos István Kk tiszti ügyész.”2 7 Ezzel azonban még nem ért véget a megpróbáltatás. A legelő-visszavételek után sor került a falu határában levő erdőrészek visszavételére, illetve annak használatától való eltiltásra is. Megtiltják a falu lakosságának, hogy éljenek az úrbéri rendeletben is biztosított jogukkal, nevezetesen azzal, hogy a község határában levő erdőkből tűzi- és épületfát hordhassanak haza külön szolgáltatás nélkül, és az erdőben szabadon makkoltassanak. A falu nem akart lemondani önszántából az Urbariomban korábban biztosított jogáról, és éppen ezért megindult a pereskedés a földesúr és a lakosság között. A végleges döntést ugyan elodázza az 1848-ban kialakult helyzet, a jobbágyfelszabadítás törvénybe iktatása. Ebben az időben a földesúr is engedékenyebb, azonban a szabadságharc bukása után ezt az engedékenységet felváltja a még nagyobb szigor, s egyszerűen kitiltja a falu lakosságát az erdőkből. Alakosság nem tehetett másat, minthogy a korábban megkezdett pert felújította. Ennek hatására a cs. kir. törvényszék utasítja a szolgabírói hivatalt a helyszíni vizsgálatra. A helyszíni vizsgálat 1859. február 27-én meg is történt az alábbiak szerint: „Karcsa Község határában léttező erdő használat kipuhatolása a S.A. Újhelyi Cs. kir. Úrbéri Törvényszéknek 1859 évi február hó 27-ről 63 szám alatt kelt és a Király Helmeczi Cs. Kir. Szolgabiró hivatalhoz intézett megkeresés értelmében. Mely időben mint az alant irttak mint fent érintett szolgabirói hivatal kiküldöttjei a helyszínen megjelenvén s Karcsa község lakosait egybegyüjtvén mindenek előtt a fent jegyzett lakosok az Úrbéri Törvényszék megkeresésében foglalt A és В betűk alatt álló kérdésekre fejenkint ki kérdeztettek, kik is jelesen azoknak idősbb lakosai a többször érintett Úrbéri megkeresésben A betű alatt kérdésre következő vallomást tettek, miszerint ők a szóban forgó Karcsa község határába léttező s még most is fennálló Nagyerdő nevezetet viselő erdőnek használatában voltak abból tűzi és építkezési fákat a maguk szükségükre földesúri engedelem nélkül szabadon hordtak, abban marháikat legelteték, mák termés idején midőn Mlsgos Urasság a maga sertéseit a makra behajtotta, ők is a magokét makoltatás végett minden engedély kérés nélkül hajtván be — hason módón használtak Dobrosnya nevezet álló erdőt is, — valamint Nyárszög, Hosszuhomok, Szajlyuk, Keselős, Dözsverme, Nagyszekeres nevezetű erdőrészeket is melyek kiirtatván jelenleg a Mlsgos Urasságok Zsellérjei által használtattik — szinténugy a nádasokban léttezett égreseket is jelesen pedig — Nagyégres a Czigándi határszélen, mely jelenleg Deme lápnak neveztetik — Melynek kiterjedését meghatározni nem tudjuk. — Apacségres Karádi határszélen mely lehet úgy mintegy 7—8 köblös — Keselyüségres, mely lehetett 6—7 köblös — és Köbölkút nevezetű szigeteken volt fákat. Ezutann a megjelent lakosság az Úrbéri Törvényszék В betű alatt álló pontjára kérdeztetvén ki — melyre úgy nyilatkoztak, hogy ők az általuk elszámlált erdőhasználatért a Mlsgos Urasságnak semmi különös szolgálatot nem teljesítettek, egyedül csak 52 czugos napot mindenféle haszonvitelekért tellyesitettek, ily módón a gyalogosok is a fentebbi napokat megketöztetve telyesitették . . . Melyeknek előre bocsajtasuk utann a vallomás tett lakosság fekérdeztettek ha váljon állításaikat képesek é tanukkal beigazolni, mire következendőket jelölvén ki tanúnak 124
