Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Nagy Géza: Adatok Karcsa község közigazgatásának történetéhez
báró pácini telkes emberének, Séra Istvánnak a felsőbb rendelkezéseknél leendő ki- mozdítása végett mint törvényes bizonyság megjelenvén; a Kir. Kegyes Resolutionak útmutatásánál, nevezett Séra Istvánt a telek bírására alkalmatlannak találván a telekből kimozdítottuk, és megbecsülvén a telken levő mindennemű melioratiokat (javításokat), azokat háromszáznyolcvanegy, azaz 381 forint 16 krajcárba a tisztelt méltóságos földes ur a kezünknél le is tett, s igy Séra Istvánt minden részben kielégítette. Költ Pácinban Ápril 8án 1827. Szentiványi Károly T Ns Zemplén vármegye főszolgabirája mint törvényes bizonyság. — Én előttem Füzeséri József T. Ns. Zemplén vármegye alügyésze előtt. — Révész János ugyanazon T. Ns. Zemplén vármegye esküdtje mint törvény bíróság.” Szegény öreg Séra István hiába ment a fiskálisokhoz, hiába ment a vármegyéhez, panaszát sehol sem hallgatták meg. Hivatkozott pedig arra is, hogy egyetlen évben 99 marhás napot teljesített a bárónak, négyszáz forintokon állított katonát a fia helyébe, hogy úrbéri kötelezettségének helyt tudjon állni. A falu azonban mellette kardoskodott, és az újabb felterjesztést már a bírón kívül 18 x-jel díszítette, mert bizony nemcsak a bíró volt írástudatlan, hanem a helység hites tagjai is valamennyien. Ez az irat őrizte meg számunkra öreg Séra István és családja csúfos kilakoltatásának végrehajtását is: „Alább írtak hitelesen és jó lelki ismérettel bizonyítjuk, sőt ha a törvényes dolog hozná magával, hit letételünk mellett is megerősíteni készek vagyunk, hogy helységünk becsületes lakosa öreg Séra István, méltóságos kissennyei báró Sennyey János őnagy- ságának volt jobbágya, ez idő szerint május hónapja 15 dik napján, mintegy százötven esztendőktül fogva ősi honjából erőszakosan kimozdittatott, és amint gyanítani lehet, azon fundamentumon a fent titulált méltóságos urnák egy tiszttartója haragjából, mint egy mondva kiterjesztett hamis tanuk által bevádoltatván a titulált Méltóságos uraság előtt minden ügye meghallása nélkül, két házas és egy nőtlen fiaival és öt neveletlen unokáival csúfosan kihányatott, még pedig oly kíméletlenül, hogy a csecsemő gyermekeket is bölcsőstül az utcára kivetették, minden házbeli vagyonját, ruháját, eleségét is, az utca közepére kiszórták, melyeknek némely része, azon bomló sokaság által el is lopatott, részszerént széjjelszóratott.” így végződött ez a hosszúra nyúlt per, mely nagyon is kézzelfoghatóan mutatta meg a pácini jobbágyoknak és zselléreknek, hogy a hatalom az igazságot is képes elnyomni.”26 A jobbágy számára a sorozatos összeírás sohasem hozott jót. Valahányszor a földesúr felmérette a határt, mindig számíthatott a lakosság a földcserére, a megrövidülésre. Ez történik 1837-ben is, amikor a karcsai jobbágyok folyamodványt kénytelenek írni a vármegyének. Ebben panaszolják el állapotukat, és azt, hogy már művelni sem merik földjeiket; s erről a megyei küldöttek az. alábbi jelentést teszik: 252 „Aláb írtak Szamra Kartsa Helysége adófizető Lakosainak azon folyamod146 vány okra, hogy a Határbeli öszvesitésnek halasztása által a Telekbeli illetőségek után való Szántó Fölgyeiket trágyázni nem merik attul tartván, hogy a trágyás földek hellyébe soványok is juthatnak, a Legelőjük pedig Ugarokon és Tallókban bizonytalan lévén, a Földes Uraságok által pedig mindenféle Marhákkal szerfelett megterhel te ttvén ezen okok miatt sem Szántó Fölgyeiket hasznosan mivelni, sem illetőségekhez képest a legelőnek célerányos hasznát venni nem lehetvén. — Ugyanazért folyamodtak, hogy mi ezen adófizető lakosoknak kérésekre az illető Földesurakat a Határbeli öszvesitésre bírjuk. — Melyhez képest ki lévén küldettetve hivatalosan jelentjük, hogy mi e folyó esztendőben Május 20 dik napján, Megyebeli Kartsa Helységében, kiküldetésünk szerint megjelenvén és ezen megjelenésünk napját jó eleve az illető Földes uraknak és a panaszolkodó adó123
