Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)

Nagy Géza: Adatok Karcsa község közigazgatásának történetéhez

7szer Szerdahelyi lakos, Kertész József előtt azt mondotta Séra káromkodván, hogy őtet ilyen adta vak bárója soha ki nem teszi a telekbül, mivel ő senkitől sem fél.

8sz°r a falusiakkal is veszekednek, nemrégen a kocsmába menvén, Ádám nevezetűnek a fejét betörte Séra István, mely sebbel sokáig kínlódott.

9szer Séra István a szentesi rektornéval parázna életet élt, és amint egyszer az ól padján ételt vitt volna, az anyja megtudván, az falusiakat ösvehivta a kurvának elfogására, de ő baltát kapott és magát ellenek szegezte, de most is a feleségével rossz életet él, annak, mivel orosz vallásu, a hitét, Istenét szidja, egyszóval, a legrosszabb ember a faluban.

10er öreg Séra István még most is fertelmeskedik Eszter nevezetű asszonnyal, akit a házánál tart, véle hál, s mindenkor káromkodó s botránkozó életet él, s a falu elöljáróinak kik intik, nem engedelmeskedik.”

A falu a jórészt koholt és sok ellentmondást tartalmazó vádak ellen valósággal fellázadt és két pártra szakadt. A nagy többség Séra István mellé állt, még akkor is, ha a felsőbbség haragját vonta ezzel magára. A hamis tanúzók pedig alig-alig merészkedtek ki az utcákra, mert féltek a népharagtól. A pácini főbíró, Szabó Mihály, a főesküdt, Böts István, meg kilenc hites „és többek közönségesen tanúság levélben” cáfolták a tarthatatlan vádakat, és ezeket írták:

„Nevezett Séra István mentségére jó lelkünk esmérete szerint teszünk ilyen bizonyság tételt, hogy ő jó magabiró szorgalmatos ember lévén, a maga jobbágyi kötelességét nemcsak a tartozásáig, hanem feleslegig teljesítette, a felséges királyi adózásban fogyakozás nélkül helytállt, a Nemes vármegye közszolgálatjában híven előállott, egyszóval minden kötelességeit kifogás nélkül teljesítette, és máig is teljesiti. Hogy pedig némely kikeresett vádakat ellene formáltak légyen, azokra nézve szerint minden lakosokat is megháborittatának. Mely ezen tanúbizonyság tételünk, nemcsak magáról Séra Istvánról, hanem egész háza népéről is hiteles légyen, arról adtuk ezen bizonyság levelünket, saját kezünk kezevonásával és helységünk szokott pecsétjével megerősítve. ”

A báró magához hívatta az öreg Sérát, és amikor a felkínált pénzt nem akarta felvenni, megfenyegette és közölte vele, hogy csak a következő Gergely-napig maradhat a házában, aztán mehet arra, merre széles a világ. A földjéhez meg ne nyúljon, mert azt már másnak adta oda. A báró éktelen dühében még csak a legelemibb törvényesség látszatát sem igyekezett megtartani, úgy hogy erre már a megyei főjegyzőnek kellett figyelmeztetnie:

„Minthogy egyébiránt kitétetik, hogy a rendes Uriszék tartása és végzése előtt a panaszolkodónak földei már csakugyan elszedettek és másoknak kiosztogattattak volna, erre való nézve ... a jelentés tevő főszolgabírónak meghagyatik, hogy a Földes urnák e részben szükséges kihallgatása mellett, ha a panaszolkodót a teleknek és ehhez tartozan- dóknak valamely résziből voltaképpen kivetettnek lenni találják annak birtokába, az netalán tán elmulasztott haszonvételek beszámításával a Földes uraság által tartandó uriszékig nyomba helyeztessék vissza.”

Na de ezt ne véljük valami igazságszolgáltatásnak. Dehogy! Ez csak a formaságok olyan megtartása, hogy szegény Séra Istvánnak, akármerre menne is panaszával, sehol igaza ne lehessen. Kiviláglik ez Szentiványi Károly főszolgabíró leveléből, aki nem lát semmi akadályt: „hogy az esedezők, másoknak is példájára annak rendje szerint a telekből ki ne mozdittassanak és helyére más alkalmatos adófizető ne helyeztessen.” Igen, mert ez volt a lényeg, mindenképpen példát kellett mutatni, hogy senkinek se jusson még csak eszébe se lázadozni a földesúr ellen. így született meg az ítélet:

„Alább írtak ezennel hitelesen bizonyítjuk, hogy mi az alább irt helyen és időben, méltóságos báró kissennyei Sennyey János urnák illendő megkérésére csakugyan tisztelt

122