Román János (szerk.): Borsodi levéltári évkönyv 4. (Miskolc, 1981)
Csizmadia Andor: Urbárium és közigazgatás a feudális kori Apátfalván
így alakul ki még az apátság alapítása előtt a három Bél: Molnos, vagy Albél,12 a templomának védőszentjéről elnevezett Szent-Márton, Béli-Szent-Márton, vagy Felbél és a közöttük fekvő Mikófalva, vagy más néven Közép-bél.13 A Bél nemzetségnek a honfoglalás utáni három században a környéken még más birtokai is vannak. A bélieké Monosbél és Egercsehi községek között fekvő Ughfalva, hozzájuk tartozik a mai monosbéli határban pusztaként szereplő Vilió, az övék Bekölcze, részbirtokuk van Szucsón és Visnyón. Övék azután északon Centerfalva és Sajónémeti. A béli nemesek birtokán a Bélkő tövében alapítja II. Kiüt egri püspök 1232-ben a „Boldogságos Szűz tiszteletére” felszentelt apátságot. Mivel három forrás közelében alapították, az apátság elnevezése is „Trium fontium de Beel”. Az okmányok nem nevezik ugyan Kilitet a monostor alapítójának, csak az általa tett adományokat említik. Ez az adományozás azonban kétségkívül egyben a monostor alapítását is jelenti. Mikor Telegdi Csanád egri püspök 1330-ban megerősíti a monostor adományozását, a következő községek tartoznak hozzá: Apátfalva, Királd, Ostoros, Arnót, Horváti, Mercse, Csokva ma is meglevő, valamint Dochond, Pazman, Medsa, Magy, Kisdukány, Csen és Velyn eltűnt falvak, ez utóbbi a Tisza mellett három halastóval.14 Az apátságot Kilit tehát valószínűleg a béli nemesek földjén alapította. A IV. Béla- féle határjárás ugyanis az egri püspökség birtokait felemlítve azt írja, hogy a püspök birtoka a béli nemesek földjénél kezdődik. Ez nem mond ellent annak, hogy míg a Bükk- fennsík északi része, a Bélapátfalvával ma is határos területek a legutóbbi időkig is az egri püspökség birtokához tartoztak, miért ne lehetett volna ez az egri püspök birtokaihoz közvetlenül csatlakozó terület kezdettől az egri püspöké. Noha a feltevés nem kizárt, mégsem valószínű. Mikor egy hatalmas völgy egy nemzetség birtokát képezi, szinte lehetetlen, hogy a völgy egy részét ez a nemzetség már a honfoglaláskor a többi résszel együtt ne vette volna birtokába. Még kevésbé hihető, hogy Apátfalva és maga az apátság kezdettől fogva ne béli birtok lett volna, mert az apátság fölötti kegyuraságot a béli nemesek még a XIV. században is maguknak tulajdonították. Nem nehéz megállapítani, hogy a béli nemesek a kegyuraságot azért vitatták, mert a monostor az ő földjükön épült. Lehet, hogy a monostor a béli nemesek nemzetségi monostora is volt. A monostor körül találtak ugyanis néhány évvel ezelőtt sírkövet, mely a Nagy Lajos korában meghalt Margareta de Beelnek teteme fölé volt állítva. Amikor mindegyik béli községnek temploma volt, nem valószínű, hogy az apátság mellé temetkezzen valamelyik béli nemes, ha az apátság egyúttal nem családi monostor is.15 II. Kilit az apátság alapítója. A béli apátságot tehát a béli nemesek földjén alapította II. Kilit egri püspök. Ki volt ez a Kilit? Neve 1219-ben merült fel első ízben, mint királyi kancellárságot viselő egri préposté. Valószínűleg már ő elnököl az egri káptalanban az 1217-i püspökválasztó gyűlésen s ő volt az indítványozója annak, hogy a káptalan Tamást, a fejérvári prépostot s királyi főkancellárt válassza meg Eger püspökének. Tamás már ebben az évben mint választott egri püspök szerepel az oklevelekben.16 Tamás püspök nem is lehetett hálátlan az őt megválasztó prépostnak, aki csakhamar a királyi udvarba kerül. 1219-ben, mikor II. András János esztergomi érseknek és káptalanénak Vincz helységet adományozza, az oklevelet már Cletus (Kilit) kancellár állítja ki.17 Ettől kezdve állandóan szerepel Klétus kancellár neve a király által kiadott okleveleken. Legnevezetesebb ténykedése az aranybulla kiállítása, mely az ő fogalmazásában és keze által történt.18 1224-ben Tamás egri püspök esztergomi érsekké lett s az egri káptalan, mikor püspök választó gyűlésre ült össze, saját prépostját választotta püspökének.19 Kilit mint egri püspök vallásos és jótékony intézetek, ispotályok és monostorok alapításában kiváló tevékenységet tanúsít. Ő hozta be Egerbe 1228 és 1231 között a szent ferenciek később 11
